(Hotel des Invalides. Katonatemetés)
| Mit őriznek háromszáz éve ezek az ágyúk? |
| Megnyugtató az, ami pillanatnyilag |
| megvéd a támadástól. Napóleonék |
| ágyúi pillanatnyilag megnyugtatóak. |
| Félelmetesebbnél félelmetesebb ellenfelek |
| győzik le egymást most is a világban, |
| öreg katonák mennek a rák ellen, |
| szuronyszegezve, pedig nem a testet – |
| a lelket őrzi a történelem. Két |
| asszony csendesen sír, és trombita harsan. |
| Olyan rettenetes elkeveredni a földdel? |
| Nem földből lettünk. A szeretet pedig |
| ruha-fehér és meleg és tiszta. |
| És nem föld. Nem föld. Nem ágyúk |
| bronza a katona-test. Nem ágyút |
| tesznek vissza a negyedik sor hetedik |
| parcellába. A sírokat vajon milyen |
| időközökben léptetik elő a |
|
|