Az európai esők

Valaki írt, hogy egyik délelőtt ott, elég messze, túlsó tenger- parton eszébe jutok néha, megtalál az asztalánál ülve, amikor a csésze kávét csengve keveri, és lapoz egy könyvet, feltámad vitákból egy marék mondat, kifújja a füsttel, és kinn esik, olyan könyvtárba hívó, a leírt szóval összefogni vágyó esős idő van éppen, jön az ősz. Én itt szívom a csendet fej-pipából, kinn csepereg a billegő levélre, fordítok éppen: mondat-vonatok a szellem örök menetrendje szerint utazni hívnak minden babilonba. Kit milyen óra, milyen délelőtt, jóíze régen nyomtatott papírnak hova terel folytatni monológját, kihez, mihez a könyvek városában? Cseréljünk esőt, nézd csak az enyémet, lássam csak azt, a tiéd milyen ízű. Lapozzuk fel az őszi egeket, az ember úgyis annyi mindent olvas.