Örökre
Emlékezz majd arra az éjszakára, mikor novemberben |
meleg szél volt. Az egészben valami kettőnek való |
lebegett, egynek megközelíthetetlenül feloldva. |
Azt az éjszakát külön kellett töltenünk a te hibád- |
ból. Pedig csak ritkán, az ilyen éjszakákon nyílik |
ki, érkezik, hull le a földre, robban az ÖRÖKRE. |
|
|