Az első hó éjszakáján
Mert mindig készülök meglepni évről évre, |
mikor is virradunk a mély, a tiszta télre. |
Valahol van egy táj, valahol látható lesz, |
amint a legutolsó esőből első hó lesz. |
Lehull egy lap-levél, röptében már a másik, |
libegnek összesen a teljes lombhullásig. |
Az idő ősze jön egy lelki Ázsiából, |
s akkor könyvtáraink szállnak le majd a fáról, |
mivel tovább a szó, a szó sem ad hatalmat. |
S az eső halkan veri a világirodalmat. |
|
|