Kolumbuszok

Hajóztak őseink az óceánon, s az elbeszélő hullámzás felett, mint véletlen, mint vízre képzelt lábnyom, egy csöpp riadt szünetre este lett: a lehunyt szemek pillanata, ennyi. A természet a magáét locsogja, de odabent a szó madara végre, mint parti jel, leszállt az árbocokra. S a türelemnek, nagy hasú hajóban az állottvíznek, nincs többé keletje. A még nem látott forrásokról máris mennek a hírek, haza, napkeletre.