A hetvenes évek

Mint városkép ott lenn a bombázóból, még vár reám a holnapi világ is, ki tudja, mi rosszat teszek még ennek vagy annak a térnek, mentsétek előlem a gyermekeket s a szökőkutakat, ember vagyok, tehát felfegyverezhető, ki félelmében még igazságos és nagyszerű szellemekre is rálő. Most veszem észre: bár kellőképpen elkülönítettek már a világtól, alig hiszem, hogy elég lenne ennyi elővigyázat, amíg élek. Ez ellen tenni kell még valamit. Azt hiszem, kevés lesz folyton háborús emlékiratokkal élesztgetni az öntudat békeharcát. Én – veszélyesek te – veszélyesek vagytok ő – veszélyesek vagyunk mi – veszélyes ti – veszélyes vagy ők – veszélyes vagyok