Monsieur
| Valaki meghívott s azóta, |
| mint ittragadt vak nyelvtanár, |
| tisztán kiejtve minden hangot, |
| mondom, mi épp eszembe jár. |
|
| Mindenki ismer, meg is szólít, |
| s beszédünk folyton megszakad. |
| Nem mondja senki még utánam |
| jó sorrendben a szavakat. |
|
| Nem nagy baj ez. Még nem volt példa, |
| hogy tisztán beszéljen a kor, |
| s megértsék lenn a föld alatt is, |
| s az égen túl is valahol. |
|
| Nem nagy baj. – Ami engem illet, |
| most már kitartok, míg lehet, |
| s e majdnem teljes hangzavarban |
|
|
|