Szövetségek
| Szenved a világ az anyagban, |
| benne égek a folyamatban, |
| sok közömbös, sok ismeretlen |
| épp úgy él, úgy hal, mint mi ketten? |
|
| Pedig én reméltem magunknak. |
| Gyűjtöttem vigaszt halálunknak, |
| s fogtam a kezed s veled féltem. |
| Mégis kiváltság nélkül éltem? |
|
| Elszór a szél. De sose hiszem. |
| A fájdalmat mindig hazaviszem, |
| ülök sorsában a világnak. |
| Azt hiszem mégis, megmentesz. Várlak. |
|
|
|