Szövetségek
Háromszáz méter magasságom, |
ha lélegzem – az ingem roppan. |
Ilyenkor közérzetek vászna |
hasad le rólam darabokban. |
Otromba vagyok, azért fekszem, |
mint Ázsia, mint déli emlék. |
Szeretném, hogyha pulykamérgem |
s ömlő epém komolyan vennék. |
Nehezen, szépen megteremtem |
jelentem és megtestesítem |
ameddig kell, a szövetséget: |
vagyok a földnyi magra végül |
vagyok a… |
Ó csak lenne, lenne |
melyet a többi űri példa, |
melyet az egész képlet hordoz! |
Ahhoz a végső tiszta szóhoz, |
amely csak kezdet, mire kész lett, |
amelyhez létrehoztak közben |
engem is: AZ EMBERISÉGET. |
Háromszáz méter magasságom, |
ha lélegzem, az ingem roppan, |
olyankor közérzetek vászna |
hasad le rólam darabokban, |
otromba vagyok, azért fekszem, |
mint Ázsia, mint déli emlék, |
szeretném, hogyha átélt betűm |
valaha mégis észrevennék, |
szeretném, hogyha elolvasnák |
amelyért változatlan sorsot |
vállaltunk, s vállalom a végem, |
amelyért minden, ami pontos, |
ami csak még tisztán jelenthet, |
egyet jelent: vagy A-t vagy M-et |
fegyelmezett-örökre egyet! |
Szeretném, hogyha kinn, ott kinnebb, |
fenn, odaát a teljességben, |
amiért minden részlet készült, |
nem volna még süketebb minden. |
|
Addig is lassan, bőven alszom, |
mint víz alatt a megtelt ágak, |
mint könyvlapon a gondolatsor, |
melyet (a Földön legalábbis) |
rendszerint végül megtalálnak. |
|
|
|