Szövetségek

Szövetkeztem a szóval, a névvel, szövetkeztem a kővel, melynek neve is van és kő is, szövetkeztem név mivoltában is vele, kő mivoltában is vele, szövetkeztem azokkal, akik ilyen szövetséget kötögettek a dolgokkal s neveikkel, szövetkeztem azzal a szövetkezéssel, melyet mi emberszabásúak kötni tudunk ilyenformán a valósággal, szövetkeztem emberségünkkel, s szövetkeztem azokkal, akik emberségünkkel szövetkeztek. Megértett ellentmondásokkal is szövetkeztem és megoldatlan problémákkal. Ellenfelekkel is szövetkeztem, hogy értelme legyen a jók szövetségének, mert a gonoszak szövetsége ellen szól. Szövetkeztem a butasággal, hogy lejárassam, szövetkeztem az értelemmel, hogy uralkodóvá tegyem. Hála nekem, egyetlen értelmi ölelésben a világ! Olyan, mint rég nem látottak találkozása. De hasonló a birkózók összeakaszkodásához is. És fojtó öleléshez. Vassodronyokra kötött többszörös hurokhoz. Hasonló ahhoz is, ahogy a makacs idegek kéretlenül is behálózzák minden porcikánk, hogy érezzen, fájjon. Mint óriásujjon óriás kulcscsomó, lengnek a szövetségek valami visszasütő napban, mert délután van a huszadik század.