A hang, mellyel az eső hull a holdra

A hang, mellyel az eső hull a holdra, ez itt a baj, ez ingerel már régen. Valaki tudja, s ki is kezdte véle világra szóló nagy érzékenységem. A vége, sajnos, ez lesz: elgyötörve s látszatra épült diagnózis árnyán, szabály szerint egy délután kimúlok, mert rák visz el, vagy cukorbaj, vagy járvány. Az én bajom. De mégis szörnyű volna, ha újabb ezerévek telnek abban, hogy egyre-másra hullnak el a költők, s a halál oka kiszámíthatatlan.