Kiáltás
Az űrhajók a semmibe suhannak. |
Csodálatos hívsága volna annak, |
hogy életem feloldódjék a térbe, |
mikor egy buta gót városba fér be. |
|
De nem történik ilyen csoda mégse. |
A föld, aki a csontom visszakérte, |
vak-tehénszáját újra s újra tárva |
kis értéktöbbletét, a szót is várja. |
|
|
|