Bogár az ablaküvegen
| Az ég magas, színein mélység él és naplemente. |
| A földről csak a fák-füvek félutai |
| indulnak el csöppet a végtelenbe. |
| Az égre csak mint síkra, képre mászhat fel rovar |
| az árnyék ocsmány csillagaival. |
|
| Az ember elfutkossa gyökerét, |
| Az idő meg két lábra áll, hogy ne eressze. |
| Két lábra áll, üveghatárán túl a teljes látszik. |
| Sajnos hiszem, amit ez a bogár is hisz, |
|
|
|