Csend

Cseng a csend. Az ő dolga. Én élek. Zajban, vasban földbe maradok. Ne gondolja senki, hogy cserélek, bármily gyorsan fogynak a napok. Amit láttam, eltölt mindhalálig, cserébe is csak ezt kaphatok. S koponyám, ha földdé visszaválik – dobolnak az ütemes napok. Látom már, hogy kitart így az élet: teszi magát, s újra belefog. Mint a szívek, dobognak az évek, én meg élve, halva hallgatok.