Tűz

A fák lassan hamvadnak el, olyan az égés, mint az álom. Álmukban forgolódnak is hasábjaik, s millió színes sajgó kép táncol e lassan felnőtt vén babákon: az első havazások éjszakái, gyermek-emlékek, hóviharok képe, minden, mi kihűlt, elúszott vacogva, most ott lobog a tüzek tengerében. Ez itt a tél, a hallgatás csak látszó, mindenki mormog és figyel belül. A sok heverő világrész körülvesz, és végre szóhoz juthat emberül.