Ige

Ki állatok széthúzó állatságát s a céltalanság értelmét is érzi, ki barátait és igazolását, de ellenfeleit is mind idézi, ki úgy áll középre, hogy kész kihívás – és állja mint beszélgetést a harcot, ki olyan ember, hogy már történelmi, és csak a rend kedvéért visel arcot, ki két asszonyt is összeköt szívében, és ugyanazon versben két szerelmet, s az idegösszeroppanás határán útlevelével járkál, nemcsak elmegy – annak van itt kiút, amellé állok, mert annyi ostobán és bölcsen álnok ígérgetett már halhatatlanságot, s még mindig dologidőben ér a halál.