Győzelem

A hó az este alján olyan, puhán, fehéren, mint hűlt simogatás. Ez itt az élet, érzem. A kő a vár falában olyan, sötéten fogyva, ahogy a rám is dühös vak történelem hagyta. Lovag, mi meghalunk. Ellovagolunk szépen, valaki sír utánunk egy ilyen téli éjen. A kiugró kalandban mi győzünk, mások vére festi a kardvasakat szurokló feketére, és mégis meghalunk. A könyvtár polca roppan. Becsukva mindörökre állunk egyik sarokban. A kardunk té-betű, s a fejünk hosszú ó-ja egy régi háború ártatlan csöpp golyója.