Kánon

Még jön ilyen délután? Sokszor. Még látok ilyen képet? Sokszor. Még élek csúcsaimon? Sokszor. Még megnyugtat valaki? Soha. Volta-elem. Semmi jellegzetes az életemből. Személyem egyetlen jele sehol. Holnap. Ami éppen jön: holnap. Talán könyvek címei. De egyetlen könyv címe sem. Valami. Ez: azt hi- szem, igazam van. Kerülök minden ismétlést, hogy végére járjak. Mégis. És néhány szó megnyugtatásul. Egész. Egyedül. Idegen. Senki. Segítség. Halál. Életrajz. Még jön ilyen délután? Sokszor. Még látok ilyen képet? Sokszor. Még élek csúcsaimon? Sokszor. Aki akarja, azé itt minden. Csak fogj hozzá sürgősen, szükségem van az eredményeidre. Építni szeretnék rád is, hogy rám is valaki építhessen. Különben megfenyegetlek: sírok. Az én életem éppen úgy sikerült, nem sikerült, mint a többié. Miért próbálnék kiválni azzal, hogy nehéz helyzetben tartom magam? Mindenki ezzel igyekszik kiválni. Csak sikerülne. Még jön ilyen délután? Sokszor. Még élek csúcsaimon? Sokszor. A falon a kérdőjel óriás mezőjéből elválasz- tott síkok. Aki az egészet átfogja néha, észre sem veheti hozzájuk tapadt szobám. Még megnyugtat valaki? Soha.