Hegedűverseny

I Kakasfarkon átszűrt esti nap, zöld szivárvány szikrázik valaki felé, felém. Van a szomorúság síkja, van a borulás síkja, van a kitörés síkja, s egy délután kristályában hirtelen változtat szöget minden. Az én fáradtságomban feltör minden sötét az emberiségből.   II Akárhol élsz, idők havazásában, mint egy fa, mint egy állat. Akárhol haltál meg, idők havazásában, mint egy fa, mint egy állat. Szólítlak valahonnan, kapkodva és keservesen szólítlak, s nagyon hallom a válaszaid. De ne képzeld, hogy pillanatnyi közérzetedben benne lehet a világ, bármilyen szomorú vagy.   III Beesteledik, s egyetlen érzékszervem a szél.