Ütések

Leütöm, és ezeket mondom közben neki: – A világ kemény. A kövek ütnek, nem én. Nem akartad elhinni, hogy komor a lét, és ne bántsuk egymást. A valóság neveivel intézted el a küzdelmet a valóság helyett. Azokkal könnyű volt dobálózni. Puha szó az hogy „zuhanás”. Az „ütés” is. Nézd, ez a kő neve: kő – és ez a kő keménysége (ütés). Ez a fájdalom neve, mely sok szóra rímel: fájdalom – s ez a fájdalom maga (ütés). Ütés a gyomorba, az állra. Így majd megtanulja. Leüt, és ezeket mondja közben nekem: – A világ kemény. A kövek ütnek, nem én. Tudod, hogy komor a lét, s hogy ne bántsuk egymást, mégis ütésre emelted néha a kezed, pedig engem megintettél érte. Nézd, ez a kő neve: kő – és ez a kő maga (ütés), ez a fájdalom neve: fájdalom – és ez a fájdalom maga (ütés)… Így majd megtanulom.