Ló, óra, rák

Nem aggódom semmiért. Férfiak s asszonyok ülnek a babakocsikban. Hiszem, hogy meg tudjuk tanítani őket az ábécére, s ez elég, hogy véleményt alkossanak a genézisről, a Jura-korról, a görög történelemről és Michelangelóról. Hiszem, hogy sok mellékes dolog fontosabb lesz nekik, és ezért minket is megszeretnek majd és megmosolyognak. Hiszem, hogy kivénülünk, mint a történelem nyerge alól a ló és a zsebekből a lánclejtő, öklömnyi óra. Hétszáz trillió lovasszobor ólomból, bronzból, gipszből, ez az elődök teljes hadserege, mely rohamaival egymástól többet volt képes bevenni, mint a környező valóságtól. Egyetlen állatnév félelmetes még: a rák. Én nem aggódom semmiért már. És ide a lovamat, hintalovat, hogy szolgáljam, amivel tudom most: megnevettessem a kocsiban ülő holnapi emberiséget.