Önvád

Bosszantó dolgok, valamit elfeledtem a földre szállván s félig leöblítve a vértől most itt áll eresen a márvány, egyszínű tenger, sima ég, nagy felületek, – benn az agyban millió négyzetméter selyem ostobán varrva, mint a paplan, s a papírok… jaj, észbekapva reggeltől estig folyton jegyzek, de sejtem már, hogy késő, késő – a hibák mindent befejeztek.