Monológ
| Ne mondd, hogy beszélek magamban. |
|
| Önmagam mögött ott állok csendben, |
| mint tükörképek a bölcs üvegben. |
| Hatszoros visszaverődésem |
| meghosszabbítja tűnődésem. |
| …lod…lod…lod– Hallod |
szólok hátra, |
| határomon túl terjed, terjed, |
| mögöttem megtölt barokk termet, |
| reneszánsz házat, folyosókat, |
| mind, mind a mögöttemvalókat, |
| Senecán fut át, Diogénesz |
| nyújtózik benne: mind, mind Én ez. |
| Az első ember hátán végre |
| s visszhangja nincs, csak borzongása. |
| Nem fordulhatok sosem hátra. |
| Elég e tükör benn az agyban. |
| Hozzá beszélek, nem magamban. |
|
|
|