Reggelig

Reggelig egy fát figyeltem gyanakodva. Összecsaptak a levelek hullámai, és féltem hogy mocsár féltem hogy folyó féltem hogy tenger. Az ágak némán verekedtek: szúrás, öklözés, rúgás mozdulatában leste egyik a másikat. Féltem hogy háború volt féltem hogy háború van féltem hogy háború lesz. Fekete volt a zöld és szürke a barna, a piros hangos volt és szeptember-szagú az egész. Féltem hogy rosszat jelent Féltem hogy nem jelent semmit s féltem így szorongani tovább. Semmit nem oldott fel a hajnal. Este újra így látom a fát. A fáról madarak néznek engem. Különös lehet egy szorongó arc a sötét ablakban. Nyugtalanságát átveheti a világ.