A legsötétebb én

Az értelem okos fejeket lakott előttem, klasszikus pillanatokban boldogan eszmélt – elhagyná szívesen fejemet. Mint madarat kitartom néha tenyeremen. Ilyenkor mégsem iszkol Csalja vagy hessentse el valaki tőlem! Kár, hogy nem lakott végig millió évet egy koponyában. Mennyi életet zaklat s közben úgyis elégedetlen.