Madár-keringő

Az ősztől az űrig és vissza – az eszmélet tágas parabolája. Árnyékán pár órás utat karcol az ember a tájra. Madársereg felettem – mintha a repülő emberiséget látnám a világos égen. Kiáltlak téged. Lehet, hogy lebegve leszállsz, hogy bevárj az egyenes tájon. Csak késő – s hívásom akkor már fentről kiáltom.