Azért jut annyi nap
Azért jut annyi nap, hogy megtanuld |
az áramlásban tartani magad: |
élj ott, ahol majd minden korszakunk |
nagy perceiben biztos áthalad. |
|
Az élet nem lesz soha ellenségem. |
S az ember messze jut, ahogy kívánom. |
S az eszméletem él, ha már nem élem. |
Az eszmélet nemcsak személyi álom. |
|
|
|