Giordano Bruno
Csaknem a fogamig csapott a láng: az „irgalmas jóság!”
Egy pap égett bennem el, keresztény, koravén.
De pörkölhetetlen csontok a csillagok. A valóság
nagy testében úgy égtem el, mint makula oxigén.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]