A fényfolt
| Egy holdpillantás futott ki elém, |
| született, óvott, gyermekszerű lény. |
| Felkaptam, éreztem, hogy kisleányom. |
| Állok vele, karon – az anyját várom. |
|
| Nem jön. Elindulunk szomorún, ketten. |
| Hallgat nagyon, mióta ölbe vettem. |
| Mint széttépett család, élünk mi is majd valahogy. |
| A gyermek nő, s a holdfény egyre fogy. |
|
|
|