Ismeretlen

Ismeretlen, próbállak szeretni. Hasonlók, akik itt megelőztek, hajszolták a kedvem megkeresni ember-leány alakját az őznek. Ilyeneket találok ki rólad: ezer évvel tovább vagy, mögöttem – itt is jártál, ismerted a holdat, de most – éppen most – hiába jöttem. Hol lehetsz? Ha te már látsz is engem, ne hagyj itt, mint hallgatag virágok. Újra kérlek, nyílj ki közelemben s szólalj meg, ha közeledben járok. Nem veszíthet értem így az ember! Néhány ezer éhen alvó hajlam kelne ki egyetlen szerelemmel, amilyet én oly nagyon akartam. Csak remélem türelmetlenkedve, hogy te már a nyomom megtaláltad, s csillag-hosszan élsz, hogy életedbe én is mindenképpen eltaláljak.