(Sirálytoll)

Sirálytoll ring a tengeren. Hullám repül vele. Egy gyenge-gyenge szárnycsapás a szárazföld fele… S mint forró áramlatokban a mozdulatlan szárnyon – a hullám könnyű taraján elalszik a madárnyom. Ő repített, most őt viszik. Kiér a nyílt vizekre. Átborzong minden emberen, amerre látják messze. Viharba hullt, lenyilazott madarakon merengnek: így jár, kit gondja messze vitt éhségnek, szerelemnek… – Pedig a sirály él. Repül, s a tolla is kinő. Csak ő libeg gazdátlanul: a szökevény erő.