Boldog szörnyek
Miénk a föld is! szólt a cet s a cápa; |
bugyborékolt a polip: köszönöm. |
Hálát zengtek mind, mikor a világra |
rátört – végre – a vízözön. |
|
Nonszenszek
Gergely Ágnes antológiáinak olvasásakor
Nem. Szerb Antal se szerb, kérem, |
|
Ha lombon kék csermely átles, |
te nevetsz ránk, Gergely Ágnes. |
Lábadon friss kék harisnya, |
az légy, mintsem vén barisnya. |
|
Szebb a szerény vadvirág is, |
mint a legszebb admirális. |
|
Devecseri Gábor Iliász fordítását Homérosz ültette át görögre. |
De olykor el-elszundikált. Így keletkezett az Önkéntes határőr.
|
|
|
Erdei tó
Mintha nemrég új püspököt |
|
Balzsammal tömjén elegyül, |
|
– orrukig mirrhával tele – |
|
Légpárnás talpán lassudan |
csuklyás kandúrmacska suhan |
|
Egymást túllihegő mezők – |
|
tükrén, száz színben egy szegény, |
|
már nem teremt, se ront – |
ki tette ezt, az ördög-e, |
hogy szárad cserje, lomb? |
|
Újholdra vén föld rászakad, |
|
Még fojtja imák lángja, de |
őt lágy hit meg nem váltja, se |
|
|
Kosáry Domokoshoz
Pálmát jutalmul nyújtani érdemért |
a sarlatánok céhe fukarkodik. |
|
Te tudtál példa lenni: nem győz |
|
műremeken soha kókler önkény. |
|
De, bölcs barátunk, népek agyán homály, |
a gyémánt fegyver nem köszörültetik |
|
türelmet égetni s belátást |
|
elködösült, nyomorult szívükbe. |
|
Ki lel – ki lelhet – szót vígaszul: mi lesz? |
Költők, jövő s múlt látnoki népe, mi, |
|
a halhatatlanság szakértő |
|
jósai? Hírnök idő, te pirkadj! |
|
Még késlekedsz. Nem szürkül a menny sehol, |
nem pirkadatra ébred az éber ész. |
|
A néma hattyú szárnyra sem kel, |
|
minden a béna bizonytalanban. |
|
Európa hallgat. Gyáva. Kövéren ül |
száraz babérján. Tennie kell? Fecseg. |
|
tompa közöny, butaság vezérli. |
|
Te mégsem adtad fel haragos hited, |
hogy érik és győz végül az értelem: |
|
nem gyilkosok történetét kell |
|
írni tovább a tudósnak akkor. |
|
Ha majd a föld nem tűr birodalmakat, |
ha nagyhatalmi gőg sem uralkodik, |
|
ha más javát önérdekű dölyf |
|
nem veti koncul a cinkosoknak, |
|
ha nem sakálok fajzata, sáska-had |
kezd új csatát a régi helyén ugyan, |
|
s hazák helyett nem államokban |
|
kell sokasulnia sarjainknak, |
|
hanem virágzó városok és megyék, |
kis tartományok ezrei fénylenek, |
|
marcona hadviselésre gyengék, |
|
s nem öl muzulmánt délen az óhitű, |
zsidózni szégyell kocsmai népbarát, |
|
néger fehért, fehér a négert |
|
megbecsüli feketén-fehéren; |
|
munkánk pedig megtermi gyümölcseit, |
boldog világban nyílt akadémiák |
|
polgárosult népet nevelnek, |
|
élni tudót, becsületre büszkét – |
|
az lesz (ha lesz) a végtelen ezredév. |
Agg múltja vált fényt? Sejti csupán a szív: |
|
visszaragyog fiatal jövőnkből. |
|
|
|