Végvidék

1 Mindig a lapály felett ahol a szabad szelek ahol fent a vérmadár vágyaink oromzatán kétségbeeséseim szerpentinösvényein hol világszél fúj fent s ölyvre sas csap újfent: füstbefogta barbár szürke sziklaoltár ég tőle a kőszál (hol csak zerge kószál) hol társul a sátán kísérget a sétán – Ha borulsz bokámig mind tiéd, mi látszik lelkedért cserébe száz csillag hull elédbe angyalok valahányan lehelethalaványan kik eddig nem karoltak most már ölelni fognak szárnyalsz turulmagasban karjukon múlhatatlan   2 De görgetegkövekre örökre számkivetve hová vezet e mélyút ki rója mi elé jut? szerelmek fagyhalála itt ér véget a játszma? vicsorgó szakadékok zugán kezdet és végok hallgat csontváz mosollyal völgyvájulat-oromfal a szem ezt kapta tájul a múlt magába zárul a végtelen határa visszahull önmagába Csend – árad szét a katlan méhéből fogyhatatlan mi készült itt a felszín mélyén? szó nincs milyen kín hallgat szurdok-magaslat száz szörny kőarca hallgat a formák telhetetlen dermednek béna csendben menny szégyenpírja rőtlik: csend – időtlen időkig