5. Nyomozati jegyzőkönyvek – bírósági iratok

Részletek a BELÜGYMINISZTÉRIUM ORFK. POLITIKAI NYOMOZÓ FŐOSZTÁLYA VIZSGÁLATI OSZTÁLYÁNAK 1957. április hó 1-jén fölvett első Kihallgatási Jegyzőkönyvéből

– Ismertesse röviden életrajzát!

– Apám a bicskei takarékpénztár tisztviselője, utóbb igazgatója volt 1949-ben bekövetkezett haláláig. Anyám háztartásbeli… 1947-ben jelent meg az első számottevő költeményem az Illyés Gyula szerkesztette Válasz c. irodalmi folyóiratban. Ettől kezdve folyamatosan jelentek meg verseim főként a Válaszban, de emellett a Csillagban, a Magyarokban, az Újholdban, a pécsi Sorsunkban, a Diáriumban. 1949-ben irodalmi munkásságomért Baumgarten-díjjal tüntettek ki… 1950-től 1953-ig visszavonultam a nyilvános szerepléstől, mert a fenti időszakban a párt és kormány irodalompolitikájával teljes egészében nem értettem egyet…

– Saját kezű vallomásában említette, hogy 1956 november második felében a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága titkárságához küldte Önt az Írószövetség elnöksége…

– Az elnökség engem és Kuczka Pétert jelölt ki, hogy az értekezleten részt vegyünk… Az értekezlet 1956 november második felében az Életképek c. irodalmi folyóirat szerkesztőségében (Bp. VI. Magyar Ifjúság útja 103. vagy 105.) zajlott le, amelyen különböző értelmiségi szervek, intézmények részéről kb. 30 személy gyűlt össze…

(Újabb kérdésekre:)

– Az értekezletet Markos György egyetemi tanár vezette… Az értekezlet résztvevői egyöntetűen a további fegyveres harc ellen foglaltak állást. A vélemény az volt, hogy a harcot a kibontakozás érdekében tovább kell folytatni, azonban szellemi fegyverekkel, a kormánnyal történő tárgyalások útján…

– Milyen álláspontra helyezkedett az Írószövetség elnöksége az értelmiségi forradalmi bizottság megalakítását illetően?

– Az Írószövetség elnöksége a Forradalmi Bizottság megalakításával kapcsolatosan összesen néhány percet foglalkozott… Tamási Áron és Déry Tibor írókat jelölték ki, mint akik az Írószövetség elnökségét az Értelmiségi Forradalmi Bizottságban képviseljék… A két küldött közül valamelyik… javasolta azt is, hogy az Értelmiségi Forradalmi Bizottság titkárságában egy fiatal, agilis író is vegyen részt. Az elnökség választása rám esett…

– Kik vettek részt a Fészek klubban tartott alakulóülésen?

– A gyűlésen Nizsalovszky elnökölt… Utolsó szavaiból azt vettem ki, hogy az ún. deportálásokkal foglalkozott. Kijelentette, hogy a magyar fiatalok deportálása ellen tiltakozni kell, küldöttséget kell meneszteni a kormányhoz és a szovjet katonai parancsnoksághoz… A későbbi felszólalásokból – a felszólalók ugyanis csatlakoztak Nizsalovszky októberi eseményekkel kapcsolatos megállapításához – azt következtettem, hogy Nizsalovszky az októberi események ellenforradalmi jellegét nem látja bizonyítottnak. Nizsalovszky bevezetője után Markos György egyetemi tanár ismertette az Értelmiségi Forradalmi Bizottság alapító nyilatkozatának tervezetét… 1. Az Értelmiségi Forradalmi Bizottságot mint szervet ismerje el a kormány. A Forradalmi Bizottságot vonják be a kormány programjának előkészítésébe, a gazdasági terület munkájába. 2. A szovjet csapatok Magyarországról való kivonulásának követelése… 3. Ez a pont a munkástanáccsal volt kapcsolatos… 4. Ez a pont a szabadságjogok (szólás-, sajtó- stb. szabadság) maradéktalan végrehajtása, megvalósítása mellett szállt síkra… Az értekezleten én is felszólaltam… A gyűlés bevégeztével Markos György, Pais Dezső, én, s lehetséges, hogy Keresztury Dezső is még ott maradtunk, hogy az alapítónyilatkozat végleges szövegét megfogalmazzuk… (A kihallgatást vezette Tóth János rny. szds.)

Részlet a BELÜGYMINISZTÉRIUM ORFK. POLITIKAI NYOMOZÓ FŐOSZTÁLYA VIZSGÁLATI OSZTÁLYÁNAK 1957. ápr. hó 3-án fölvett második Kihallgatási Jegyzőkönyvéből

– A Fészek klubban megtartott alakulóülés után néhány nappal későbbi időpontra Markos meghívott engem is egy szűkebb körű megbeszélésre, ahol a megválasztott elnökség néhány tagja, valamint a leendő titkárság tagjai vettek részt… A titkárság munkájában az lesz a feladatom – mondta Markos –, hogy mint íróember a sajtóügyekkel foglalkozzam… Én ezt a megbízást elfogadtam… Megjegyezni kívánom, hogy mivel az Értelmiségi Forradalmi Bizottság legális szerv volt, s mivel mindazt, amit csinált, nyíltan tette, nincs működésének egyetlen olyan pontja sem, amelyre legjobb tudomásom szerint ne válaszolhatnék.

Részletek a BELÜGYMINISZTÉRIUM ORFK. POLITIKAI NYOMOZÓ FŐOSZTÁLYA VIZSGÁLATI OSZTÁLYÁNAK 1957. április hó 5-én fölvett harmadik Kihallgatási Jegyzőkönyvéből

– Saját kezű feljegyzésében írt a Petőfi Kör megalakításáról. Mikor, hol s milyen formában vetődött fel a kör megalakításának gondolata?

– Az írói, költői munkásságomhoz szükséges irodalom egy részét a Nemzeti Múzeum Széchényi könyvtárában szereztem be… 1954 augusztus végén vagy szeptember elején, amikor éppen a könyvtárban tartózkodtam, megszólított egy fiatal, számomra ismeretlen muzeológus… A múzeum DISZ-szervezete néhány nap múlva ankétot rendez fiatal tudósok vagy tudományos munkatársak bevonásával… A fiatalember engem is meghívott az ankétra…

Az ankéton részt vevők közül név szerint csak két személyre emlékszem vissza: egy Éri István nevű fiatalemberre, aki az előadást tartotta, és egy Rózner nevű személyre… Éri mintegy 20 perces előadást tartott. Ebben azt fejtegette, hogy szükség lenne a fiatal alkotó értelmiségi dolgozók időnkénti találkozására, hogy szakmailag jobban megismerjék egymást… Felszólalt a helyi DISZ-szervezet titkára, aki ellenezte az értelmiségi fiatalok találkozását. Állítását azzal indokolta, hogy a fiatal értelmiségiek különválnának, elszakadnának az idősebbektől, ha külön társaságot alakítanának. A vitában én is hozzászóltam a kérdéshez. Helyeseltem az Éri előadásában megemlített javaslatot, s ugyanakkor helytelenítettem a DISZ-titkár álláspontját… Végül érdemlegesen felszólalt a DISZ-központ képviselője… értesíteni fogja a DISZ-központot az ankétról és tervekről, így számítani lehet egy későbbi időpontban megtartandó baráti beszélgetésre. A megbeszélés az ankétot követően mintegy két hétre – 1954 októberében – történt… A megbeszélést Huszár Tibor nyitotta meg, amely után emlékezetem szerint én fejtettem ki elképzeléseinket… A könyvtárból megszereztem a Galilei Kör alapszabályát, átnéztem a Kisfaludy Társaság alapszabályát s más társaságokét, és ezek alapján készítettem egy másik írást is, mely a klub programját foglalta magába… Foglalkozott ezenkívül a klub autonómiájával is. Kifejtettem, hogy bár a klubot a DISZ-szel karöltve akarjuk létrehozni, ezen belül autonom szerv legyen, amely a választott – 11–17 tagú – vezetőség irányításával működjön…

A fentebb elmondott előkészület után vettem részt az országos DISZ-ben tartott megbeszélésen. Ezen alkalommal a DISZ részéről Hollós Ervin, Pataki Ferenc, Huszár Tibor, Kovács György… vett részt. Részünkről rajtam kívül Éri István, Komoly Péter (a Népművelési Minisztérium osztályvezetője), Pálfi Csaba népitáncos, Sebestyén György újságíró, Ligeti György zeneszerző, Bod László festő…

(Újabb kérdésekre:) Néhány barátommal, Éri Istvánnal, Komoly Péterrel, Ligeti Györggyel arról tárgyaltunk, hogy véglegesen le kellene rögzíteni, mit akarunk. Megállapodtunk abban, hogy Alkotmány u. 4. sz. alatti lakásomon összejövünk. Ez a találkozó létre is jött… Ezen, valamint még néhány alkalommal lakásomon rendezett ilyen összejöveteleken, olyan kérdéseket vitattunk meg, hogy a klub a magyar alkotó értelmiségi fiatalok szervezete legyen-e csupán, vagy a felmerülő problémákat vigyük-e ki szélesebb körbe. Én kompromisszumos megoldást javasoltam… Foglalkoztunk a határon túli magyar fiatalok, értelmiségiek helyzetével, tevékenységével. Kifejtettem, hogy engem érdekelnének a határon túl élő magyar fiatalok eredményei… Miután ezeket a kérdéseket megvitattuk, elkészítettem egy beszédet, amelyben a kör céljait… vázoltam. Ezt a beszédet mondtam el december 23-án. (A kihallgatást vezette Tóth János rny. szds.)

Részletek a BELÜGYMINISZTÉRIUM ORFK. POLITIKAI NYOMOZÓ FŐOSZTÁLYA VIZSGÁLATI OSZTÁLYÁNAK 1957. április 12-én fölvett negyedik Kihallgatási Jegyzőkönyvéből

– Gyűlés előtt megbeszélést folytattam Pataki Ferenc DISZ-funkcionáriussal… kijelentette, hogy beszédében ki akarja hangsúlyozni, hogy a leendő kör az értelmiségi fiatalok marxista–leninista szellemben való nevelését kívánja szolgálni. Én Patakinak ezt a bejelentését nem tartottam helyesnek. Vitáztam ezenkívül Huszár Tiborral is. A gyűlésen ugyanis be akartam jelenteni, hogy a kör neve Bessenyei Kör legyen, ezt a bejelentést Huszár nem tartotta helyesnek… Pataki Ferenc megnyitó beszéde után közvetlenül én következtem. Beszédemben a megalakítandó kör célkitűzéseiről beszéltem… Beszédem végén kb. 16–17 pontban felsoroltam azokat az előadásokat, amelyek megtartásával a klubéletet meg lehetne kezdeni. Ezek között szerepeltek mai külföldi irodalmak, a festészet, zene ismertetése, valamint a határainkon túl élő magyarság szellemi eredményei. Beszédem teljes szövege egyébként lefoglalt irataim közt megtalálható… A Petőfi Kör megalakítására 1955 márciusa és májusa között került sor… A megbeszélésen vezérszónok Huszár Tibor volt… A megbeszélés tárgyát főként a megalakuló kör nevének eldöntése képezte. Huszár Tibor ténylegesen kész helyzet elé állította a megjelenteket… A DISZ által javasolt elnevezést a magam részéről helytelenítettem… Petőfiről sok intézményt, szervezetet neveztek el országszerte… javasoltam, hogy Bessenyei Kör legyen a klub neve…

A DISZ Petőfi körének alakulóülése a TTIT Kossuth klubjában volt. A megjelenteknek Huszár Tibor mondott megnyitó beszédet. Beszédét nem tartottam reálisnak, mert úgy állította be a helyzetet, mintha a kör megalakulásának gondolata, a szervezés végrehajtása egyedül a DISZ érdeme lett volna… Amíg a Fővárosi Tanács képviseletében Pongrácz Kálmán üdvözölte az egybegyűlteket… röviden vázoltam néhány gondolatot. Beszédemben Huszárral szemben azt bizonyítottam, hogy a kör megalakulását az értelmiségi fiatalok kezdeményezték… Az ülés végeztével néhányan, Hollós Ervin, Huszár Tibor és én… még tovább ott maradtunk s vitatkoztunk… Arról akartam meggyőzni Hollósékat, hogy a DISZ vezetősége nincs tisztában a magyar ifjúság problémáival. Kijelentettem, hogy nem tudják érdekessé és színessé tenni a DISZ-mozgalmat. Súlyos hibának jelöltem meg a kollégiumi rendszer felszámolását. Javasoltam egy Ismerd meg hazádat-szerű mozgalom alapulvételét a DISZ munkájában. Hangoztattam, hogy a DISZ nem bízik eléggé a magyar fiatalságban… a DISZ az ifjúság körében nem népszerű, a DISZ-nek nincs befolyása az ifjúságra… nem igazi ifjúsági szervezet… Hollósék azt mondták, hogy a magyar ifjúság legjobbjai a DISZ mögött állnak… sovinizmussal és nacionalizmussal vádoltak meg. Bírálatukat arra a tényre alapozták, hogy beszédemben kitértem a határon túl élő magyar értelmiség eredményeinek megismerésére. Hollós és Huszár azt mondták, hogy az ilyen előadások irredenta, revizionista hangulatot kelthetnek.^*(A kihallgatást vezette Tóth János rny. szds.)

A FIATAL MAGYAR ÉRTELMISÉGIEK KLUBJÁNAK PROGRAMTERVEZETE (Részletek a Bessenyei Kör alakulóülésén, 1954. december 23-án elhangzott beszédből. A Vizsgálati Dosszié I. kötetének 51. tétele)

Nagy történelmi pillanatokban a magyar ifjúság mindig talpon állt, a mai idők is arra serkentik, fogjon össze, sorsa irányításába szóljon bele. A fiatal magyar értelmiség sem maradhat tétlenül, sőt tehetségére, erejére sokkal inkább szükség van, mint valaha… Célunk kettős. Van egy közelebbi s egy távolabbi célunk. A közelebbi: megalakítjuk a fiatal magyar értelmiségiek klubját. E klub tagjai azok, akik körében mozgalmunk gondolata megérlelődött: fiatal tudósok, művészek, írók…

Mire lesz jó ez a klub? Legfőképp arra: a fiatal magyar tudós- és művészértelmiség közeledését egymáshoz kibontakoztassa; szellemi erőit, alkotókészségét ápolja. Mégpedig oly klub biztosítása révén, amely a művelődés, a barátság, a szabad véleménynyilvánításon alapuló alkotó viták és szórakozás otthona lesz… Rendeznénk mi is hangversenyeket: zenész klubtagjaink játszanának, vagy meghívott zenészek; esetleg hanglemezeket forgatnánk… A tagok rendelkezésére állnának az összes magyar folyóiratok, s lehetőleg minél nagyobb számban a külföldiek… Rendezvényeink gerincét azonban előadásaink tennék s az ezeket követő megbeszélések, viták… Klubunk a fiatal tudós- és művészértelmiséget érintő minden kérdésben a megfelelő szerveknél hallatni akarja szavát… Kiépítenénk a vidékkel is kapcsolatainkat, távolabbi célunk ez. Valamint az is, fel akarjuk újítani szellemi életünk hagyományait (debreceni nyári egyetemek, szárszói konferenciák), egymás szellemi erejének, e szellemi erjedés igényének ébresztői akarunk lenni. Ide, távolabbi céljainkhoz tartozik kapcsolatok létesítése a határainkon túl élő magyar fiatalokkal, elsősorban az erdélyiekkel. Általában: nemigen vagyunk megelégedve azzal, amit szomszédainkról s a távolabbi külföldről tudunk… Végül felsoroljuk azoknak az előadásoknak néhányát, amelyekkel klubunk működését megkezdenénk: 1. A magyarság eredete. 2. Mit ér az ember, ha magyar? 3. Igazság és őszinteség. 4. A dogmatizmus, mint a haladás kerékkötője. 5. A korai szovjet irodalom. 6. A mai szovjet irodalom. 7. Mai olasz, francia, spanyol, angol, német irodalom, zene és művészet. 8. A mai olasz filmek. 9. A szép fogalma. 10. Mai nyugati tánczene. 11. Az impresszionizmus. 12. A fajon belüli harc. 13. Ifjúsági mozgalmak a két világháború között. 14. Népi irodalom. 15. Ifjúságunk erkölcsi állapota. 16. Miért nem alkotnak vagy miért nem tudnak alkotni egyes tehetséges művészeink? 17. Az erdélyi magyar autonóm terület. 18. A határon túl élő magyarság szellemi eredményei stb. – Budapest, 1954. nov. 23.

Két következő kihallgatásomon (április 18-án és 19-én) is a Petőfi Körről faggatott nyomozótisztem. Ezekből nem idézek. Akinek volt része hasonló élményben, emlékezhet, a szervek szerették a delikvenssel unalomig ismételtetni ugyanazt: nincs-e ellentmondás vallomásában. Hetedik és nyolcadik alkalommal Tóth százados barátaimról, tervezett folyóiratunkról tett föl kérdéseket, és Új folyóirat ügyében című cikkemről. Ez az írásom, emlékezetem szerint, a korrektúráig jutott csak el, megjelenését az események elsodorták. Bűnjelnek jó volt azért. Vádat konstruálni végül mégse tudtak belőle. Írótársaimról nyugodt lelkiismerettel beszélhettem, arra vigyáztam csak, Mészöly Miklós nevét ki ne ejtsem. Hogy miért, később mondom el.

Részletek a BELÜGYMINISZTÉRIUM ORFK. POLITIKAI NYOMOZÓ FŐOSZTÁLYA VIZSGÁLATI OSZTÁLYÁNAK 1957. április 25-én, majd 26-án fölvett hetedik és nyolcadik Kihallgatási Jegyzőkönyvéből

– Közvetlenül az októberi események előtt az én nemzedékemhez tartozó fiatalabb írótársaimmal – akiknek a társasága lényegében 1946–47 óta együtt volt – irodalmi elképzeléseinknek megfelelő irodalmi folyóirat, a Magyar Orfeusz megjelenésén fáradoztunk. Ennek az érdekében szólaltam fel az Írószövetség 1956. szeptember 17-i közgyűlésén, ahol az elnökségben képviseletet és folyóiratot kértem csoportunk részére. A folyóirat ügye kedvezően haladt előre, s megjelenése előtt ebben az ügyben én és Lengyel Balázs egy-egy cikket írtunk a Művelt Nép, illetve az Irodalmi Újság számára… A Művelt Nép számára írott cikkem társaságunk célkitűzéseit tartalmazta… Az írócsoport közös jegyeként említettem meg az intellektualizmust, amelyben a gondolati elemek túlsúlyban vannak az érzelmi, ösztönös elemekkel szemben. Ez egy olyan költészeti irányt jelentett, melyben az érzelmi elemeket is logikai módszerekkel próbáljuk megvilágítani, magyarázni. A másik közös vonás… lényegében apolitikus magatartásúak vagyunk, távoltartjuk magunktól a napi, aktuális politikai kérdésekkel való foglalkozást, s az ezzel párhuzamosan jelentkező alkalomszerű verselést, viszont foglalkozunk a magyarság általános sorskérdéseivel, az általános emberi problémákkal. Fel akartunk karolni mindenféle irodalmi irányzatot, stílustörekvést, s hangsúlyozni akartuk, hogy az irodalom egészében mindenféle irányzatnak megvan a maga létjogosultsága… A szocialista realizmust mint egyedüli célravezető módszert elvetettük. Szerves kapcsolatot akartunk megvalósítani napjaink világirodalmával, a szocialista és nem szocialista országokkal egyaránt. Mi élesen tagadtuk azt a zsdánovi tételt, hogy a nyugati kapitalista országok irodalma a rothadás állapotában van… (Kérdésre:) Csoportunkhoz Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Rába György, Pilinszky János, Jánosy István, Vidor Miklós, Szabó Magda, Határ Győző, Kálnoky László, Jékely Zoltán, Weöres Sándor tartozott rajtam kívül… Egyénileg árnyalati szempontból más és más stílus, irányzat jellemezte a felsorolt személyeket. Engem magam a következő irodalmi elvek jellemeztek. A kritikai realizmusnak mint módszernek elfogadása. Abbeli törekvés, hogy minden körülmények közt az igazat mondjam. Ezt pontosabban egyik versemben így fogalmaztam meg: A költészet az igazság legfelső foka. Az jellemez továbbá, hogy abban a társadalomban, amelyben élek, előbb mindig azt mondom ki, amivel nem értek egyet, s csak ha azt kimondottam, térek rá arra, amivel egyetértek.^* Meghatározott politikai elképzeléseim, hasonlóképp az Újhold, illetve a Magyar Orfeusz köré csoportosuló barátaimhoz, nekem sincsenek. Általában demokratikus, szocialista elveket vallok, de sohasem kíséreltük meg, hogy ezeket rendszerbe foglaljuk…

(További kérdésre:) Mivel az Írószövetségből a folyóirat ügyében megértő hangokat hallottunk, íróbarátaimmal hozzáfogtunk a lap megtervezéséhez. Többször beszéltünk Erdei Sándor főtitkárral, Képes Géza titkárral. Ők mindketten biztattak bennünket… Emlékezetem szerint 2-3 esetben jöttem össze írótársaimmal… A nagyobb összejövetelen ott volt a csoport valamennyi tagja vagy csaknem valamennyi tagja, így Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Rába György, Pilinszky János… hogy egyes megbeszélésekről kik hiányoztak, már nem tudom… Abban állapodtunk meg, hogy a lap főszerkesztője Lengyel Balázs lesz, a szerkesztőbizottság tagjai pedig Kálnoky László, Pilinszky János, Weöres Sándor, Mándy Iván és én… Az októberi események után újból kértük a Magyar Orfeusz engedélyezését. Ezt én is, akkor már mint az elnökség tagja, az üléseken felvetettem. Az elnökség egyöntetűen elfogadta, hogy a kormánytól kéri a szövetség korábban meglévő lapjai, folyóiratai mellett a Magyar Orfeusz megjelenését is…

Iratgyűjtőmből úgy látom, l957 folyamán még hatszor, összesen tizennégyszer vezettek vizsgálótisztem színe elé, utolszor november 25-én. Nem túl gyakran tehát, így maradt időm, hogy lapozgassam Vergiliusomat: Aeneis-fordításom nagyobb részét – életrajzi kötetemben elmeséltem – cellám hűvösén vetettem papírra, egy lopott ceruzabél segítségével. A bűnjeles dossziékhoz, kihallgatási jegyzőkönyveim után, tizenhat írótársam, illetve ismerősöm tanúvallomása csatlakozik.

A magam jegyzőkönyveit nincs terem ismertetni tovább. Tevékenységem a szövetség elnökségében, az Igazság szerkesztőségében – hozzávetőleg ezekről szólnak. Szükségtelen részleteznem gépelvényeit, lényegileg ugyanazt rögzítik, amit faggatásaim előtt, hevenyészetten bár a sürgetéstől, saját kezűleg fölvázoltam; ez valamivel mégiscsak hitelesebb, mint szavaim Tóth János-féle interpretációja.

Egyetlen vádpontra térek ki bővebben itt, amelyről érdemtelemül sok szó esik, nyomozati irataimban éppúgy, mint a bíróságiakban, amelyről talán legtöbbet kérdeztek, ez A fiatalokhoz című versem. Szemléltető példa ez a nagyon középszerű költemény: egy koholt perben milyen csekélységből mekkora ügyet lehet kerekíteni.

A költeményt 1948 szeptemberében írtam, azidőtájt folyóiratban és első, 1949-es kötetemben is megjelent. Ugyanabban az évben tudtom, előzetes hozzájárulásom nélkül Gera György szerkesztő beválogatta Erős bástya című antológiájába, amelyet a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség II. kongresszusára bocsátottak ki Budapesten.

A vers mondandója nem épp osztályharcos. Arról szól – ha szabad ugyan egy eleve többértelmű lírikum mondandóját prózára fordítani –, hogy a zsarnokságot mindenütt az ifjúság dönti meg; a jobb, új világot a fiatalság építi föl majd, az a földkerekség legnagyobb hatalma, nem a hadseregek (értsd: nem a Vörös Hadsereg, még kevésbé a Párt).

Amikor 1956 októberében, az események másnapján, Obersovszky Gyula induló napilapjába vezércikket kért tőlem távbeszélőn, próza helyett ezt a munkámat ajánlottam, diktáltam bele pontosabban a kagylóba, mint az alkalomhoz legillőbb írásomat. Aszklepiadészi ódám a forradalom első szabad sajtótermékében, az Igazság címoldalán így jelenhetett meg 25-én reggel már, majd újabb lenyomatokban kétszer még, a felkelés alighanem első verses üdvözleteként.

A költeményen két szót változtattam azonban. A régebbi szöveg hatodik szakaszában az állt, hogy ezt az új világot „mi építjük erős kézzel, akik, ha kell, / megvédjük, mi vagyunk szintén.” A megvédjük igét megdöntjük-re cseréltem, a Moszkva városnevet pedig, utalással a közelmúlt lengyel eseményeire, Varsóra. Tulajdonképp teljesen mindegy. A kérdéses hely úgy értendő: ha tetszik nekünk ez az új világ, megvédjük; ha nem, akkor megdöntjük. Erre utal a következő mondat: „Tőlünk féljen, aki fél.” A megdöntjük valahogy erőteljesebb mégis; kötetem margóján, tintával, 1949-ben kijavítottam már.

Ebbe a szócserébe kötött bele a vádhatóság. Hogy tudniillik a demokratikus államrend megdöntésére buzdítok, hiába igyekeztem különböző magyarázatokat kínálni védelmemre. Megidézett tanúim közül valódi szándékomat legtisztábban Kuczka Péter dialektikus elméje ismerte föl, akit akkor nem számítottam barátaim közé, ügyemben mégis maximális tisztességgel viselkedett. Az ügyésznek, a maga szempontjából, persze igaza volt: ha Rákosi vagy Gerő rendszere demokratikus, annak a demokráciának én csakugyan megdöntésére mozgósítottam. Versem e tekintetben kétségkívül ellenforradalmi, de nem 1956-ra vált azzá: ilyennek született.

Király István, akinek efféle disszonanciákra kifinomult füle volt, azonnal észrevette és tüstént megírta ezt a fent említett Erős bástyáról szóló bírálatában, 1949. október 12-én már, a Szabad Nép hasábjain: „A szerkesztésben érvényesülő nemzedéki szempont olykor elhomályosítja a kötet tulajdonképp központi mondanivalóját. Mit keres például Lakatos István üres, formalista verse abban a kötetben, amely Non Györgynek az antológia feladatát helyesen megjelölő előszava szerint azt hivatott bizonyítani, hogy íróink legjobbjai az ifjúság nevelésének szentelik műveiket, optimizmusra, a jövőbe vetett hitre, a munkásosztály igaz ügyéért való harcra nevelik ifjúságunkat. Lakatos István még nem tette magáévá a realista költészet elemi követelményeit sem: kertel, köntörfalaz, bújócskát játszik a szavak közt. Nála a szavak nem arra valók, hogy testet adjanak az érzésnek, a gondolatnak, hanem arra, hogy elködösítsék, elrejtsék a mondanivalóját.”

E rabulisztika nem épp eredeti. A Mein Kampf érvrendszerének erős hatása érződik rajta. „A zsidó nép – állítja Hitler – beszél és ír, hogy gondolatait elrejtse, vagy legalábbis elfátyolozza.” (Magyar Kiadás, 51. old.) Én zsidó nem vagyok ugyan, Király érvelése azonban fasiszta.

Valamiben mégis igaza volt. 21 éves kezdőként papírra vetett versemet később egyre gyöngébbnek éreztem, értékén felül kapott 1956-ban akkora hangsúlyt, hogy plakátként is a házak falán virított. Annak pedig végképp nem örültem, hogy a forradalom harmincéves évfordulója körül és után tucatszor újraközölték, immár dokumentumként. Tudom, elképzelni is nevetséges, hogy Petőfi például, elégedetlenül átírja a Nemzeti dalt; még komikusabb lenne Vele összevetni magam – a hasonlóság annyi csak, mindkét munka egy nemzeti forradalom első szabadon kinyomtatott verse. Zsengémet rendbe kellett hoznom. Költői hiúságom az események után pár esztendővel pironkodott már: legalább egy jó versért csuktak volna le, de nem egy ilyen ügyetlen vacakért! Érettebb fővel, 1967 körül úgy döntöttem ezért, gyökeresen átdolgozom. Nemcsak erőtlensége miatt. Dacból főleg. Elhatároztam, azért is vállalom vele 1956-ot; nem a rendszer bukása után, hanem a Kádár-kor kellős közepén. Mondandóját élesebbre, tömörebbre fogtam tehát, címét Ifjúságra változtattam, így illesztettem bele szerkesztőm, Réz Pál jótékony szemhunyása mellett első gyűjteményes kötetembe, az 1972-ben kiadott Egy szenvedély képeibe, majd a másodikba is, 1981-ben.

Most pedig egymás mellé írom a két változatot. Szeretném, ha az első életemben utoljára jelennék meg. Csaknem két évet ültem érte: ennek jogán kérem, hogy végső szövegül olvasóim ezentúl csak a másodikat fogadják el, hitelesnek ezt tekintsék egyedül.

– Az októberi események előtt magam is a DISZ-ben dolgoztam a Nagy-Budapesti DISZ Bizottság agit. prop. titkáraként. Én is arra törekedtem, hogy kapcsolatainkat az értelmiségi fiatalok felé szorosabbá tegyük. Ezért figyeltünk fel a Nemzeti Múzeumban dolgozó értelmiségi fiatalok mozgolódására is… Abban állapodtunk meg, hogy az értelmiségi fiatalokat, azok képviselőit meghívjuk a Nagy-Budapesti DISZ-be… Időközben Lakatosék jelentkezéséről és terveiről beszámoltunk Mező Imrének, az MDP Nagy-Budapesti végrehajtó bizottság titkárának. Mező elvtárs kijelentette, hogy javaslatunkkal, amely a kör létrehozásáról szólt, egyetért… A párt végrehajtóbizottsága össze is hívott kb. 25 fiatalabb… párttagot, s ezen személyeknek Bíró Lívia elvtársnő… azt adta pártmegbízatásként, hogy a leendő szervezetben tevékenykedjenek, s a szervezetet a marxizmus–leninizmus elvei szerint vezessék… Lakatosék – de főként maga Lakatos – a kezdeti megbeszélés után nap mint nap felhívtak telefonon, vagy felkerestek és sürgették a kör megalakítását. A kezdeti baráti hangot bizonyos követelődzés kezdte felváltani. Lakatos pl. kijelentette, hogy ha nekünk feltételeink vannak, nem a DISZ-hez, hanem a Hazafias Népfronthoz fordulnak… 1954 novemberében vagy decemberében 2-3 alkalommal Lakatos meghívott Bp. V. Alkotmány u. 4. sz. alatti lakására, ahol társai is összegyűltek. Lakatos meghívásának, Hollós Ervin tudtával és beleegyezésével, eleget tettem… Lakatos a fentebb már említett beszélgetések során nyíltan hangoztatta, hogy ő nem marxista elveket vall. Kijelentette többek között, hogy ha mi Horváth Mártont, Andics Erzsébetet vagy mást, tehát marxista–leninista alapokon álló előadót akarunk meghívni, ő azért megy el a vitákra, hogy ezen előadók állításait megcáfolja… A gyűléssel kapcsolatos másik vita a meghívókkal kapcsolatosan zajlott le. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a meghívókat mi küldjük szét. Végül megállapodtam Lakatossal, hogy ő benyújtja a meghívandó személyek névsorát, s mi ehhez a mi részünkről felmerülő személyeket hozzátéve intézzük el s küldjük ki a meghívókat. Ezzel célunk volt az is, hogy a névsor megadásával megnézzük, kik azok a személyek, akik az ő körükhöz tartoznak… A Petőfi Kör megalakítása 1955 március-áprilisában történt… Ismét felmerült a meghívók kiküldésének problémája… Lakatos kb. 250 nevet tartalmazó névsort adott át. Mi azt a taktikát követtük, hogy csak kb. 30–35 személynek adtuk fel időben postára a meghívókat, a többi személyét visszatartottuk. A helyükre DISZ-iskolásokat s más DISZ-fiatalokat hoztunk el… A Petőfi Kör vezetőségében Lakatos István kezdetben igen aktív tevékenységet fejtett ki… (Kérdésre:) Lakatos Istvánt nyílt vezetőségi ülésen nem zártuk ki a vezetőségből. Még 1955 szeptemberében megbeszéltem Hollós Ervinnel… hogy Lakatost nem fogjuk a vezetőségi ülésekre meghívni, s ezzel lényegében kizárjuk a vezetőségből. Az egyik vezetőségi ülésen – emlékezetem szerint Györffy Sándor volt ennek az előadója – megállapítottuk, hogy azzal, hogy Lakatos István a vezetőségi ülésekről „elmaradozott”, azt a szándékát fejezte ki, hogy nem kíván velünk dolgozni, tehát vegyük mi is úgy, hogy Lakatos a vezetőségből kilépett. Meg kívánom jegyezni, hogy a kizárásnak fenti módszerével utóbb én sem értettem egyet… Megemlítem továbbá, hogy Lakatoséknak az a törekvése, hogy a DISZ-től független szervezetet hozzanak létre – tehát a DISZ-t csak fedezékül használják – kezdettől fogva megnyilvánult. (A kihallgatást vezette: Tóth János rny. szds.)

Részlet Képes Géza kihallgatásából, 1957. június 8-án (Új Magyar Központi Levéltár, XX – 5 k. Déry Tibor és társai vizsgálati iratai, 69. doboz).

Lakatos István mint költő a klasszikus hagyományok neveltje és híve, költői magatartását befelé fordulás jellemezte. Igen művelt és tehetséges; magatartásában, műveiben, kijelentéseiben mindig haladó szellemű emberként és íróként nyilatkozott meg.

Lakatos István költőt kb. 1946-ban ismertem meg. Ebben az időben tűnt fel Lakatos egy hosszabb költeményével számomra. Irodalmi vonalon nagyon tehetséges fiatal költőként emlegették akkoriban. Lakatos 1949-ig szerepelt is a nyilvánosság előtt különböző irodalmi folyóiratokban, mint pl. az Újholdban és a Magyarokban. A fordulat éve után visszavonult, mint akkoriban hallottam, azért, mert nem akart dolgozni a pártos irodalomban. Ebből ő maga sem csinált titkot… Az 1950 és 1954 közötti időszakból vele kapcsolatosan semmilyen közelebbi adatot mondani nem tudok. Hallomásból értesültem arról, hogy különböző műsorfüzetek szerkesztésében vett részt… Fiatal íróktól, költőktől (neveikre nem emlékszem) hallottam, hogy a fenti időszak alatt a fiatal írók, művészek, festők egyes csoportjai magánlakásokon összejöttek. Ebben a körben megfordult Lakatos István is… Ezzel a csoporttal nekem semmilyen közelebbi kapcsolatom nem volt… Megemlítem még, hogy az 1950–51 közötti időszakban Lakatos egy-két esetben megjelent a költői szakosztály ülésein, ahol felszólalásában éreztette a pártos költőkkel szembeni megvetését… Ugyancsak 1954-ből emlékszem az egyik írószövetségi felszólalására is… mely során ismét támadta a pártos költészetet. Sérelmezte, hogy őt mellőzik… Az ő támadása ellen Sarkadi Imre és én szólaltunk fel. Kifejtettük, hogy ha valaki nem fogadja el a népi demokratikus rendszert, ne is sérelmezze, hogy nem kap nyilvánosságot.

1956-ban a közgyűlés előtt Lakatos és Lengyel Balázs író egy új irodalmi folyóirat létrehozásán tevékenykedtek. Többször bejöttek az Írószövetségbe, s tudomásom szerint egy kérvényt is adtak be, amelyet a szövetség titkársága elfogadott. A folyóiratot ők ketten szerkesztették volna, ténylegesen, míg névleges szerkesztő Weöres Sándor és Pilinszky János lett volna, legalábbis – ismerve a két író passzivitását és félénkségét – erre lehetett következtetni… Az 1956-os szeptemberi közgyűlésen Lakatos István már sokkal bátrabban lépett fel, mint korábban. Ekkor is támadta a pártos irodalmat… Lakatos István ellenforradalom alatti magatartásáról, tevékenységéről nagyon keveset tudok mondani… Juhász Ferenctől értesültem arról, hogy Lakatos részt vett az Igazság c. ellenforradalmi lap szerkesztésében… Az 1956. november 2-i taggyűlés előtt volt egy rövid elnökségi ülés, amelyen Veres Péter javasolta, hogy az elnökséget öt taggal egészítsük ki… Veres Péter javaslata után Kassák Lajos felállt, s azzal az indokolással, hogy az elnökségben kapjanak helyet a fiatalok is, javasolta Lakatos Istvánt. A gyűlésen én is felszólaltam, s Lakatos megválasztásának megakadályozására javasoltam Weöres Sándort… A taggyűlésen egyébként Lakatos is felszólalt, amely során javasolta, hogy az Írószövetségben szűnjön meg a pártszervezet…

Kérdés: Ön említette, hogy Juhász Ferenctől hallott Lakatos ellenforradalom alatti tevékenységéről. Beszéljen erről részletesebben!

Felelet: Juhász Ferenc költővel 1956 decemberében a Kulacs vendéglőben ebédeltem. A beszélgetés során Juhász kijelentette, hogy Lakatos István volt az Igazság c. ellenforradalmi lap tulajdonképpeni szerkesztője… 1956. november 12-én volt az első elnökségi ülés 4-e után. Amikor a szövetségbe bementem, meglepett, hogy Lakatos volt ott, Molnár Zoltán és Fekete Gyula mellett, a legaktívabb ember… Az utolsó elnökségi ülésen (1957. január 10-e körül) Erdei Sándor főtitkár ismertetett egy hivatalos átiratot, amely azt tartalmazta, hogy az elnökség tegyen javaslatot az 1957-es irodalmi Kossuth-díjra vonatkozóan… A vitában felszólalt Lakatos István és Képes Géza, s azt javasolták: az elnökség tegyen olyan javaslatot a kormánynak, hogy az 1957. évi irodalmi Kossuth-díjakat a letartóztatott íróknak adják… Magam Lakatosék javaslatát provokációnak tartottam, s így értékelte Juhász Ferenc is, akivel erről beszéltem.

Lakatos István írót 1945–46-ban ismertem meg, szoros kapcsolatom vele nem volt. 1948-ban róla és más költőkről is egyik versemben úgy nyilatkoztam, hogy nincs szüksége rájuk a magyar irodalomnak. Ezért hosszú évekig nem is beszéltünk egymással. Később – 1954-ben – hasonlóan elítélőleg nyilatkoztam róla, bár név nélkül, a költői szakosztály ülésén tartott beszédemben. A célzást Lakatos elértette, s fel is szólalt… Megemlítem, hogy Lakatossal szembeni eljárásomat később – verseit, könyvét olvasva – magam is helytelenítettem, de viszonyunk ennek ellenére sokkal jobb nem lett.

Lakatos Istvánt 1945–46-ban ismertem meg, a szerkesztésemben akkor megjelenő Válasz című irodalmi folyóiratnál. Lakatos verseket hozott a szerkesztőségbe közlés céljából. E versek alapján én nagyon tehetséges fiatal írónak tartottam. Több verse jelent meg a Válaszban. A Válasz megszűnése után kapcsolatunk is megszakadt. Verseskötetére még emlékszem, azonban lényegében 1956 októberében találkoztunk ismét…

Lakatos István írót 1956 októbere óta ismerem. Nevét korábban is hallottam, de kapcsolatom vele nem volt…

Kérdés: Az Írószövetség elnökségének 1956. november 12-én A magyar értelmiség az ország népéhez címmel volt egy határozata. Ismertesse, hogy e határozat elkészítésében Lakatos Istvánnak, mint az elnökség tagjának, mi volt a szerepe.

Felelet: A kérdéssel kapcsolatosan nagyon keveset tudok mondani, mert bár ott voltam… az ülésről csak egyes képek jutnak eszembe… Úgy emlékszem, mintha Lakatos István olvasta volna fel a határozat szövegét…

Kérdés: Az üggyel kapcsolatban tud-e még valamit mondani?

Felelet: Csak Lakatos István személyével kapcsolatos dolgot tudok még említeni. Lakatost versei alapján tehetséges költőnek tartottam, s a személyes megismerkedésünk után az volt a benyomásom róla, hogy cselekményeiben tiszta szándék vezérelte.

KÉRELEM az előzetes letartóztatás meghosszabbítására. Budapest, 1957. december 25-én.

Tóth János rny. szds. megvizsgáltam Lakatos István… budapesti lakos anyagát és megállapítottam:

hogy az 1957. január 19-én elrendelt előzetes letartóztatása óta eltelt időben a bűncselekményeit teljes egészében dokumentálni s tisztázni nem lehetett. Fentiek alapján kérem Lakatos István előzetes letartóztatását 1958. február 15-ig meghosszabbítani.

A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt Lakatos István ellen indult ügyben a budapesti fővárosi bíróság, 1958. évi június 26. napján tartott előkészítő ülésén meghozta a következő végzést:

A fővárosi bíróság a fővárosi ügyészség 040/1958. sz. vádiratát elfogadja és annak alapján elrendeli a tárgyalás kitűzését…

Mivel a fővárosi ügyészség vádirata az iratok tartalma szerint megfelelően alá van támasztva, ezért a bíróság a vádiratot elfogadhatónak találta.

Az ügyészség terheltet a BHÖ. 1. pont 2 bek.-ben meghatározott bűntettel vádolja, melyre a törvény 5 évtől 15 évig terjedő börtönt helyez kilátásba. Ilyen körülmények között a fővárosi bíróság a Bp. 100. paragrafus 2. bek. alapján, a Bp. 97. paragrafus 1. bek. b. pontjára tekintettel terhelt előzetes letartóztatását az elsőfokú tárgyaláson hozandó érdemleges határozat kihirdetéséig fenntartani rendelte, mert a várható büntetés nagyságára tekintettel terhelt szökésétől alaposan tartani lehet.

Budapest, 1958. június hó 26. napján.

Szücs István sk. népi ülnök, Guidi Béla sk. a tanács elnöke, Szépvölgyi Antal sk. népi ülnök

JEGYZŐKÖNYV Készült a népi demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt Lakatos István ellen indított bűnügyben a Budapesti Fővárosi Bíróságon, Budapesten, 1958. évi szeptember hó 2-án (de. 9 órakor) megtartott zárt tárgyaláson.

Jelen voltak:

Guidi Béla, a tanács elnöke; Rosner Miklós, Vértes József ülnökök; dr. Balogh János fogalmazó; dr. Rónai Róbert ügyész; Lakatos István vádlott; dr. Nehéz-Possony József meghatalmazott védő.

Elnök a tárgyalást megnyitja, megállapítja, hogy a megidézettek megjelentek.

Végzés: A Fővárosi Bíróság ezen büntetőügyben zárt tárgyalást tart. Tudomásul vették.

Elnök: vádlottat személyi adataira vonatkozólag kihallgatja…

Lakatos István vádlott a feltett kérdésekre lényegében a következőket adja elő. A vádat megértettem, nem érzem magam bűnösnek.

(Elsőfokú tárgyalásom aláírásommal sohase hitelesített Jegyzőkönyve mintegy 60 sűrűn gépelt oldatra rúg. Első felében, a bíró és ügyész kérdéseire, tartalmilag ugyanazt adom elő, amit kihallgatási irataim korábban rögzítettek már. Szószaporítás lenne megismételnem. A fogalmazó különben is primitíven, már-már a bornírtságig leegyszerűsítve adja vissza szavaimat. Első napi vallomásomból néhány bekezdést idézek csak, amelyeket szó szerint úgy mondhattam, ahogy a gépeletben áll.)

November … 2-án elmentem az Írószövetség Bajza utcai székházába… Veres Péter bevezető szavai után az Írószövetség elnökségét, amely abban az időben 25 tagból állt, további 5 taggal kibővítették… Kibővítéskor első alkalommal csak öt új tagot választottak, amikor Kassák Lajos emelkedett szólásra, aki az én megválasztásomat javasolta… Arról beszéltem a plénum előtt, hogy a magyar írók béküljenek ki egy mással, hogy végre találják meg a baráti kezet. Ezenkívül beszéltem a dicsőséges napokról, a forradalomról…

Az októberi eseményeket én győztes magyar forradalomnak ismerem el…

Az októberi és novemberi események alatt úgy éreztem, hogy a forradalom nem ellenforradalom…

Végzés: A Fővárosi Bíróság ezen büntetőügyben a tárgyalást f. hó 4-én, de. 9 órakor folytatja, amikor tanúkihallgatásokra kerül sor…

JEGYZŐKÖNYV Folytatólag fölvéve…

Jelen voltak: Huszár Tibor, Kuczka Péter, Erdei Sándor, Obersovszky Gyula, Markos György, dr. Erdős Tamás, Zelk Zoltán, Koryürek Péter, Keresztury Dezső tanúk.

Előlép Obersovszky Gyula tanú.

A vádlottat ismerem. Már korábbi időszakban is hallottam róla. Olyannak ismertem… aki a mi eszmei állásfoglalásunknak megfelel. Ezalatt azt értem… hogy az embert azonosítja a fogalommal… Lakatos Istvánt igen tehetséges embernek ismertem meg…

Belép Huszár Tibor tanú… Előadja:

A vádlottat 1954 őszén ismertem meg… Komoly Péter nevére emlékszem, aki ott volt azon a bizonyos gyűlésen. Az értelmiségi klub megalakítása országos jellegű lett volna. Lakatos István író volt a társaság legmarkánsabb egyénisége, ami kitűnt a vele való beszélgetés során. Lakatos az első pillanatban megmondotta, hogy ő nem marxista, és az általuk folytatott szervezkedés nem marxista szervezkedés. Kifejezetten polgári demokratikus platformon álltak Lakatosék. Ennek eredményeképpen mi megpróbáltuk tömöríteni a marxizmus és a polgári demokratikus platformon állókat… Megjegyezni kívánom, hogy a későbbiek során az ellentétek pontosan azok között a fiatalok között törtek ki, akiket azért állítottunk oda, hogy a marxizmust képviseljék…

A Petőfi Kör működésének tervezetét Lakatos és Tánczos Gábor készítették el. Megjegyzem, hogy a budapesti DISZ-bizottság egy olyan klub alakításába akart belemenni, amely a DISZ égisze alatt működött volna. Ezzel ellentétben Lakatosék függetlenül akartak működni…

Vádlottnak az az állítása igaz, hogy a kör alakulóülésére nem az őáltaluk összeállított jegyzék alapján küldtük el a meghívókat. A Magyar–Szovjet Társaság Thököly úton lévő klubjában Lakatos Istvántól elhangzott az a kitétel, hogy olyan előadásra, amelyen Andics Erzsébet beszélne, csak azért menne el, hogy vitatkozzon vele… 1956 szeptemberében olyan közvélemény alakult ki, hogy Lakatos Istvánnak adminisztratív módon való kizárása a Petőfi Körből nem volt helyes…

Védői kérdésre:

1954-ben úgy láttam, hogy Lakatos István nem marxista, nem ellenség, de antimarxista.

Vádlott kérdésére:

Ön cinikus kifejezést, sem tiszteletlenséget nem mondott a párttal szemben, amikor kijelentette, hogy nem marxista.

Több kérdést, észrevételt nem tettek.

Belép Zelk Zoltán tanú.

Emlékezetem szerint Lakatos István egy hosszabb terjedelmű költeményt írt a háború éveiről, az ostromról. Vádlott egy igen tehetséges, rendkívüli író volt, s munkája igen nagy feltűnést keltett írótársai körében… A későbbiek során Lakatos visszahúzódott azért, mert nem értett egyet a pártos írók munkáival… 1953-ban vagy 1954-ben lehetett, amikor Lakatos az Írószövetségben elég éles hangon felszólalt az ellen, hogy ő miért nem dolgozhat. Sarkadi Imre írótársam és én szólaltunk fel vádlottal vitázva, s én visszautasítottam az ő felszólalását azért, mert a pártos irodalmat támadta… 1956 szeptemberében írókongresszus volt, amikor Lakatos támadta az Új Hang szerkesztőségét, név szerint Simon István szerkesztőt. Emlékezetem szerint Lakatos a fal felé fordított Sztálin-szoborra mutatva olyat mondott, hogy vannak olyan írók, akik ennek a szobornak köszönhetik sikereiket. Lakatos ezen megjegyzését magamra értettem, s miután találkoztam vele, kifakadtam, s akkor történhetett az, hogy Lakatosnak mondottam, hogy ő nem várhat semmit a rendszertől. Lakatos felvilágosított, hogy nem reám értette megjegyzését. Október 23-a után Lakatost nem láttam, csak 1956 november 2-án, az Írószövetségben, egy rendkívüli taggyűlésen, melyen Lakatos felszólalt, és kérte az Írószövetség pártszervezetének feloszlatását. Kassák Lajos javasolta Lakatost elnökségi tagnak. Én Weöres Sándor írót javasoltam, s nem Lakatost… Megszoktam már más íróktól is, nemcsak Lakatostól, hogy viselkedésük beképzelt. Én Lakatos vonatkozásában úgy véltem viselkedését, hogy törés van a lelkében, és az előtte való években való háttérbe szorítása váltotta ki azt a magatartást, amelyet tanúsított. Van olyan író, akit megbecsültek, de ezeknél Lakatos István sokkal tehetségesebb volt…

Hogy szaknyelven mondjam, 1948–49 táján Lakatos Istvánt hajszál választotta el a „beérkezéstől”. Hogyha Lakatos bölcsebben figyelte volna a költészeti politikát, akkor helyzete másként alakult volna… Megjegyzem, hogy érdekes dolgot tapasztaltam, mikor Lakatost beválasztották az Írószövetség elnökségébe: hogy a párttagok is reá szavaztak, egyetlenegy ellenzője akadt, az öreg Bartha író.

Vádlott: A tanú vallomása általában megfelel a valóságnak.

Belép Kuczka Péter tanú… A törv. figy. után előadja:

A vádlottat az 1948–50-es években ismertem meg, de írásait már korábban láttam, és őt nagyon tehetséges költőnek tartottam. Annak, hogy nem lettünk barátok, az az oka, hogy elítéltem őt írásaiért. 1956-ig csak ritkán találkoztam Lakatossal. 1956 elején egy alkalommal – éjjel – az utcán sétálva beszélgettem Lakatossal a haza dolgairól, mely beszélgetésből azt szűrtem le, hogy Lakatos egy hazaszerető, becsületes ember. Ő nem volt marxista, hanem haladó radikális, antimarxista. Hosszú ideig való hallgatása az irodalompolitika szektás hibájának köszönhető, ill. reá róható. Én az Írószövetség elnökségének és pártvezetőségének voltam tagja. Igyekeztünk felszámolni az addig eszközölt szektásságot, és 1953 után foglalkoztunk azokkal az írókkal, akik nem pártolták a pártos irodalmat. Nagyon valószínű, hogy Lakatos István tehetsége révén Kossuth-díjat kapott volna.

Elnök tanú elé tárja a nyom. ir. 329. oldalán lévő, A fiatalokhoz c. verset.

Kuczka Péter tanú: Lakatos ezen versét ismertem korábbról. Megjegyezni kívánom, hogy én azért nem szeretem Lakatos költészetét, mert nem konkrétan írt. A tisztánlátás végett elmondom, hogy a világirodalomban két alapirányzat van, az egyik a konkrét, a másik az elvonatkoztatott (absztrakt) irányzat. Lakatos István az utóbbi irányzathoz tartozik, én pedig az elsőhöz. Ha én írtam volna először ezt a verset, én eleve már a megdöntjük szót használtam volna… azért, mert az emberiség munkája kétirányú, építő és döntő munka. A dialektika álláspontjának megfelelően, azt követve mondom az én fejtegetésemet…

Belép Erdei Sándor tanú… Előadja:

November 12-én… abból a célból ült össze az elnökség, hogy az akkori álláspontunkat közösen fogalmazzuk meg. Így született meg A magyar értelmiség az ország népéhez c. kiáltvány. Megjegyzem, hogy e körül nagy vita volt. Lakatos István is hozzászólt a kérdéshez. Különböző módosításokkal fogadtuk el a javaslatot, amely tehát közös munka eredményeképpen született. A javaslatkészítő bizottság tagja volt Németh László, Lakatos István és még 4–5 személy…

Elnök tanú elé tárja a nyom. ir. 329. oldalán lévő A fiatalokhoz c. verset.

Erdei Sándor: A megvédjük szó alatt értelmezendő az új világ megvédése. Szerintem azzal, hogy a vers írója a megdöntjük változtatást eszközölte, az író mondanivalóját, belső érzését nem változtatta meg. Minden írónak szuverén joga, hogy művén javítson…

A többi tanú vallomásából fölösleges idéznem. Lényegében újra előadták, amit Fő utcai kihallgatásukkor elmondtak már. Amit idézek, rendkívül kurta kivonat az is. Amihez egy nyomozó, egy bírósági jegyző legkevésbé ért: a tömör fogalmazás. Mérhetetlen szószátyársággal rögzítik, amit hallani vélnek, unalomig ismételve sablonkifejezéseiket. Mintha perverz gyönyört szerezne nekik, hogy ami egy oldalon leírható, tízszeresére duzzasszák. Írótársaim szavait ugyanerre a kihallgatótiszti, bírósági nyelvezetre fordítják le. Magától értetődik, Zelk, Kuczka és a többiek is célratörően, pontosan fogalmaztak, nem azon a fanyelven, ahogy itt olvasható.

Rónai ügyész peremben fő vádló tanúnak Zelk Zoltánt szánta. Zelk a nyomozás szakaszában szánalmasan viselkedett. Elkövette a börtönvilág legnagyobb vétkét, amelyet a köztörvényes vagányok se tudnak megbocsátani; rabtársa ellen vallott, az ő rovására gúnyolódott. Ezért mégse tudok haragudni rá. Összeomlott egy eszme, amelyre életét föltette. Belerokkant, erkölcsileg is. Bírósági tárgyalásomon azonban tisztességesen szerepelt.

A vád másik tanúja, a Rákosi-kor szektás funkcionáriusa, Huszár Tibor is. Huszár hasonlíthatatlanul intelligensebb, fölkészültebb volt a Hollós Ervin-féle mozgalmároknál; később hasznos munkát is végzett, Bibó István életművének megjelentetésében például. Huszár percig se tagadta marxista elkötelezettségét, de rólam az eszmei ellenfélnek kijáró tisztelettel beszélt. A vádhatóság végül egyetlen tanú vallomását sem tudta hasznosítani elítéltetésemben.

Verseim, jelentéktelen cikkeim szomszédságában, az Írószövetség híres kiáltványa; az 56-os forradalom egyik legátgondoltabb, legbátrabb kibontakozási javaslata volt a második vádpont ellenem. A magyar értelmiség az ország népéhez című tervezetet én terjesztettem tanácskozásunk elé, és bár Illyés Gyulával, Németh Lászlóval tömörebbé fogtuk s változtattunk rajta valamit, lényegében ez szolgált alapjául szövetségünk hivatalos állásfoglalásának. A vezetőség úgy tudta, a dolgozat az én munkám. Tanúim azt vallották természetesen: kollektív megnyilvánulás volt.

Harmincöt év után elárulhatom, ezt az írásművet Mészöly Miklós készítette, talán Lengyel Balázs, talán Ottlik, esetleg Nemes Nagy közreműködésével, oroszlánrészt azonban ő. A nyomozóhatóságot mindvégig felettébb érdekelte ez a dolgozat. Hetekig faggattak róla. Magától értetődőnek éreztem, jó barátom, Mészöly Miklós nevét kiejtenem sem szabad ezzel kapcsolatban. Mondhatnám, én vittem el helyette a balhét; ahogy fordított esetben elvitte volna ő. Csak azért említem ezt: a reformkommunisták minden tiszteletet megérdemlő aktivitása mellett, ha szükségesnek látszott, volt a forradalomnak egy igen markáns civil, polgári demokratikus eszmerendszere is – ennek egyik leggondosabban fogalmazott dokumentuma a mi baráti körünkből származott, beleértve az Újhold-társaságot.

Az elsőfokú tárgyalás ítéletével folytatom.

A Népköztársaság nevében!

A Budapesti Fővárosi Bíróság az 1958. évi szeptember hó 2., 4. és 11. napján tartott zárt tárgyaláson meghozta és az utóbbi napon kihirdette az alábbi ítéletet:

Az 1957. március 13. napjától előzetes letartóztatásban lévő

Lakatos István vádlott – 1927. április 26-án Bicskén született, budapesti (VIII. Práter u. 59.) lakos, magyar állampolgár és anyanyelvű, nős, gyermektelen, író foglalkozású, letartóztatása előtt havi keresete kb. 1500 Ft, egyetemi végzettségű, vagyontalan, szülei: Lakatos István és Gaszt Margit, büntetlen

bűnös: a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétellel elkövetett bűntettben.

Ezért őt a bíróság

1. 2 (kettő) évi és 10 (tíz) hónapi börtönre, mint főbüntetésre

2. 3 (három) évi – a törvényben meghatározott – egyes jogaitól való eltiltásra és

3. 500 (ötszáz) Ft részleges vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítéli.

Vádlott által az 1957. évi március hó 13. napjától a mai napig tartó előzetes letartóztatásban eltöltött időt, a most kiszabott börtönbüntetésbe teljes egészében beszámítja.

Az iratokhoz csatolt – a vádlott által készített kéziratokat és egyéb más, az ítéletnél figyelembe vett írásokat a bíróság elkobozni rendeli.

A bíróság kötelezi a vádlottat, hogy az eddig s az esetleg még ezután felmerülő bűnügyi költséget az államnak fizesse meg.

Indokolás:

Vádlott részt vett az Írószövetség szeptemberi közgyűlésén… az addig hallgató írók nevében beszélt… javasolta, hogy a folyóiratok szerkesztőségében különböző szakirányzatok képviselői működhessenek… most a nem marxista írók, akik nem a szocialista realizmus talaján állnak, azok is hallatni akarják a hangjukat… Vádlott A fiatalokhoz c. versét 1949-ben írta… Azzal, hogy vádlott a Moszkva szó helyett a Varsó szót eszközölte, követendő példának kívánta állítani a lengyelországi eseményeket… A másik javítása pedig azt eredményezte, hogy a vers azt fejezi ki, hogy az új világot… ha kell, megdöntjük, következésképpen a szocialista világ rendszerét… Ugyanakkor írt egy másik cikket is vádlott, mégpedig a többpártrendszerről. Ebben vádlott lényegében azt mondja el, hogy a demokráciát egypártrendszerrel nem tartja igazi demokráciának… Lakatos István vádlott a tárgyaláson, de a nyomozóhatóság előtt is teljesen beismerte az elkövetett cselekményeket… ennek ellenére vádlott nem érezte magát bűnösnek… Vádlott, aki elég magas szellemi felkészültséggel rendelkezik, teljesen tudatában volt az általa elkövetett cselekmények súlyának…

A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt Lakatos István ellen TB. I. 8060/1958. szám alatt hozott ítélet ellen bejelentett fellebbezési óvásom indokolását az alábbiakban közlöm:

A Fővárosi Bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján a tényállást hiánytalanul állapította meg. A hiánytalanul megállapított tényállásból azonban vádlott társadalmi veszélyességi fokára nézve helytelen következtetést von le. A vádlott tevékenységét hosszabb időn keresztül folytatta, és az ellenforradalom fegyveres leverése után sem hagyott fel azzal. A fiatalokhoz című – egyébként izgatást megvalósító – verse ellenforradalmi sajtótermékben jelent meg, és így izgató hatását széles körben fejtette ki.

A bűnösségi körülmények vizsgálatánál a bíróság mellőzte annak súlyosbító körülményként való megállapítását, hogy a vádlott átlagon felüli értelmi képességgel és műveltséggel rendelkezik, ezért cselekményeinek bűnös voltát fokozottabban látnia kellett.

Mindezekre tekintettel – bár a BTA. 51. paragrafusának alkalmazását nem tartom törvénysértőnek – a kiszabott büntetés nincs arányban a vádlott sokrétű tevékenységében megnyilvánuló társadalmi veszélyességgel.

Azok közül, akiket a régi, 1956 előtti pártállam szolgálataikért aránylag magas tisztségekkel jutalmazott a politikai életben is, ketten voltak személyes ismerőseim: Veres Péter és Ortutay Gyula.

Veres Péter olvasta munkáimat; ha szerkesztőségben, írószövetségben megpillantott, oda-odalépett hozzám, s előhozakodott vesszőparipájával.

– Költő legnagyobb vétke az eklekticizmus. Jól átgondolt, egységes világnézete legyen az írónak, eltéveszthetetlen, egyéni hangja.

Ezen tüstént vitázni kezdtünk. Miért ne lehetne két, akár három világnézetem, és mindegyikhez más-más hangfekvésem, hangulatom szerint? A művelt ember legyen bátran eklektikus – fejtegettem –, gyűjtsön mézet minél több virágról; ha asszimilálni tudja, csak javára válik. Mást mondok: a műveltség eleve eklektikus.

Veres Péter sajnálkozva faképnél hagyott, de számon tartott legalább. Darvas József évekig elnökösködött szövetségünkben, anélkül, hogy valaha egyetlen szót váltottunk, vagy bármiben egyszer is hozzá folyamodtam volna.

Ortutay egészen más karakternek látszott. Sohasem éreztette velem az ő társadalmi helyzete és az én útszélre vetettségem közti mérhetetlen távolságot. Szerette a hatalmat, boldogan tündökölt legmagasabb állásaiban, megvetette ugyanakkor a hivatalos irodalom produktumait, mert megalkuvásai ellenére művelt, jó szemű olvasó volt. Irányomban valamilyen barátságfélét mutatott. Ritkán, igen ritkán, meghívott pompás pasaréti lakására, beszélgetni versekről, könyvekről. Szigorúan négyszemközt. Úgy éreztem, titkon ahhoz a költészethez vonzódik, amely akkor háttérbe szorítva, félhomályban lappangott.

Elsőfokú tárgyalásom előtt közös ismerőseink – Devecseri Gábor vagy Keresztury Dezső talán – hozzá fordultak: próbáljon segíteni, hogy ne szabjanak rám ki túl súlyos ítéletet. Akkor a Hazafias Népfront főtitkára, az Elnöki Tanács tagja, az egyetem rektora volt éppen. Ortutay mindent megígért; három évvel sújtottak mégis.

Az ítélethozatal után feleségem fölkereste, Ortutay ugyanis kedvezőbb eredményt helyezett kilátásba.

Őszintén felháborodott. Tárcsázta tüstént Szénási Gézát, a legfőbb ügyészt.

– Gézám, nem ebben állapodtunk meg a koreai fogadáson. Nyomatékosam kértelek, Lakatost engedjétek el. Amit csinált, bocsánatos bűn. Elég baj nekünk Déryék, Háyék lecsukása, világszerte oly rossz tőle a hírünk, hogy kellemetlen már Nyugatra utaznom, nem beszélve Nagy Imréék felakasztásáról. Több kárral jár, mint haszonnal, ha ráadásul most azt a polgári réteget kezdjük elidegeníteni magunktól, amelyhez Lakatos tartozik.

Kisvártatva feleségemhez fordult:

– Nyugodjék meg, asszonyom. Szénási rá fog pirítani Rákos Ferencre, férje pedig másodfokon csökkentett büntetést kap.

Azért bocsátom előre ezt, hogy érzékeltessem, hogyan születhettek ítéletek 1958 után. Lehetőleg nem írásbeli utasítást kaptak az illetékesek: életek-sorsok egy-egy beszélgetésen, konyakozás közben egy fogadáson vagy épp telefonhuzalon át dőltek el.

Szabadulásom után természetesen elmentem Ortutayhoz és megköszöntem közbeavatkozását.

A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt Lakatos István ellen indított ügy iratait további eljárás végett megküldöm.

A védelmi perorvoslatra véleményemet a fellebbezési tárgyaláson terjesztem elő. A terhére súlyosbításért benyújtott fellebbezési óvást visszavonom.

A Népköztársaság nevében!

A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, az 1958. évi november hó 26. napján tartott zárt fellebbezési tárgyalás alapján meghozta, november hó 27. napján kihirdette a következő ítéletet:

A Lakatos István ellen, népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny bűntette miatt indított bűnügyben a budapesti fővárosi bíróság Tb. I. 8060/1958/10. számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy Lakatos István vádlott börtönbüntetését 1 (egy) évre és 10 (tíz) hónapra leszállítja. A vádlottnak az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől tartó előzetes letartóztatását is beszámítja a börtönbüntetésbe.

Indokolás: A bűnösség alapját azok a cikkek és versek képezik, amelyeket a vádlott az ellenforradalom alatt közlés végett átadott az Igazság című lap szerkesztőségének… Mindkét verset a vádlott még az ellenforradalom előtt írta, nyomtatásban is megjelentek. E versek az Igazság című lapban az ellenforradalomra utaló kisebb változtatásokkal jelentek meg. A bűnösség köréhez tartozik még a vádlottnak az a tevékenysége, hogy az Írószövetség november 4-e után megjelent nyilatkozatának megszövegezésében részt vett.

Arra nem merült fel semmiféle adat, hogy a vádlottnak az ellenforradalom előkészítésében bármilyen szerepe is lett volna… A vádlottnak az értelmiségiek forradalmi tanácsában vezető szerepe nem volt, és a november 20-án közzétett „Nyilatkozat” létrehozásában konkrét tevékenységet nem fejtett ki.

Az Írószövetség november 2-án megtartott közgyűlésén a vádlott felszólalása rendkívül mérsékelt és csillapító jellegű volt. Ezen a gyűlésen a hangsúly már nem azon volt, hogy a szövetségen belül a pártszervezet működjön-e, hanem azon, hogy az adott idő nem alkalmas a kommunista és nem kommunista írók közötti viták kiéleződésére, és az előbbiek érdeke is az, hogy a súrlódási felületet kiküszöbölve nyugodt légkör alakuljon ki.

A vádlott írásművei az ellenforradalmat támogatták. Az Írószövetség pontokba foglalt nyilatkozata pedig, amelynek megszerkesztésében a vádlott is közreműködött, egyenesen az ellenforradalom komoly eszmei megnyilvánulása volt. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét a BHÖ. 1. pont (2) bekezdése szerint minősítette.

A vádlott személyét illetően a Legfelsőbb Bíróság nem tette magáévá azt az ügyészi álláspontot, hogy az az író, aki nem marxista, az ellenség táborához tartozik… A vádlott nem tudatos ellenforradalmár abban az értelemben, hogy akár a fasizmust, akár az imperializmust kívánná. A Legfelsőbb Bíróság a vádlottat alapvetően a humanizmus és az emberi szabadság hívének látja, aki azonban e fogalmakat tévesen értelmezi…

E szempontokra és az elsőfokú bíróság által felhozott körülményekre való figyelemmel, mellőzve a „cselekmények halmazatának” súlyosbítóként való értékelést, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a vádlottnál a büntetés célja az elsőfokú bíróság által kiszabottnál kisebb tartalmú börtönbüntetéssel is elérhető. A vádlott egyéniségéből következtetve remény van arra, hogy a kisebb tartalmú börtönnek is lesz olyan nevelő hatása, hogy a jövőben az új élet új jelenségeit a maguk realitásában fogja szemlélni.

A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság a börtönbüntetés tartalmát 1 évre és 10 hónapra mérsékelte.

Budapest, 1958. évi december hó 27. napján.

Dr. Simor Pál, a tanács elnöke

Az aláírásban akadályozott dr. Baksay Jenő bíró helyett is dr. Okolicsányi György előadó bíró.

Hátralevő büntetésemet, borjúkötélfonóként, a különösen veszélyes, osztályidegen elemek számára fenntartott, kiemelten szigorú Márianosztrai Fegyintézetben töltöttem le.