|
Elfeketül minden, összezsugorodik a tér, |
| szétesnek az idő mozaikszemcséi, |
| megáll, megmerevül mozgásod emléke, |
| táncos, határozott lépted, emelt karod, |
| hívó mosolygásod, nyers elutasító |
| legyintésed, minden, minden sötétbe hull, |
| arcod fakul, ajkad, öled szép pirosa |
| árnyékká halványul, temetői homály |
| fellege borul rád, csillagtalan az ég, |
| nincs hang, némaságba hördül suttogásod, |
| korom rakódik rád, szénné égett emlék |
| lettél, pedig élő élet voltál, mindent |
| sötét felhő borít, nem találok semmit, |
| csak tapogatózom, feledlek, léteztél, |
| vagy csak múló, színes káprázatban hittem, |
| hogy életed nekem halálig világít. |
|
|