|
Itt a tükör, nézd meg, tudd meg, hogy mi lettél, |
| lásd karikás szemed, sápadt, nyúzott arcod. |
| Ezt láttam én szépnek? Őrjítő vággyal ezt |
| akartam magamnak, gondoltam végtelen |
| mélységnek, mennyekbe vezető boldogságnak, |
| ezt a kiürített testet, nyafka lelket? |
| Minden szavad, minden mozdulatod kopott, |
| ölelésünk szokás, nincs benned semmi új, |
| ismerem és unom melledet, combodat, |
| széjjelnyíló öled. Bár maradtál volna |
| elutasító szűz, vad vágyam szítója, |
| mint üres megszokás, bár ne adtad volna |
| magad, tested, lelked, mert olyan kevés vagy, |
| mint egy cigaretta. Értsd meg, unlak, unlak, |
| menj már, menj magadtól, hátha betanított |
| tested felébreszti valakinek vágyát. |
|
|