|
Ne vetkőzz, kérlek. Értsd meg, hogy nem kellesz. |
| Hiába dobálnád szoknyád, inged, bugyid, |
| hiába kínálnád előre hajolva izmosan |
| gömbölyű, szép combjaid között hívogató, |
| göndör, puha prémmel fedett szemérmedet. |
| Idegen lettél már, nem is tudom, miért |
| s hogyan történt, hideg jéggé fagyott bennem |
| hirtelen a vágyam, mikor kötelesség |
| lett az ölelkezés s nálad is megszokás. |
| Elveszett belőled s belőlem valami, |
| úgy hiszem, jobb lesz, ha szépen elbúcsúzunk, |
| ne melegítsük fel azt, ami már kihűlt. |
| Megvádolni egymást? Minek? Ki hibázott, |
| ne keressük. Csukjuk emlékeink ékszer- |
| dobozába egymást s ki ne nyissuk. Tudom, |
| ércfedele egyszer magától felpattan. |
|
|