|
Bomlottam szűzlányos, rejtőző melledért, |
| csókoltam, szoptam, haraptam volna két |
| almádat s a rajtuk feszülő, kibúvó, barna |
| bimbókat, nőiességed, érésed rügyeit, százszor |
| és százszor ettem képzeletben őket, százszor |
| és százszor faragtam róluk szobrot, festettem |
| izgató képet, szavakért kapkodtam, tudjam |
| kimondani milyen gyönyörűek a blúzod alatt, |
| hogyan merevülnek kiáltozva forró kezem |
| markolása után, hangtalan jajdulnak nyelvem |
| simogatásáért, fogaim éléért, adnák vérüket |
| is. Enyém lettél, meztelen emlőid enyémek, |
| markolásomtól tüzelni kezd öled, alélsz, |
| befogadsz, lángolsz, szeretlek, kiáltod. |
| Én meg azt kérdezem, mért nem örökölted |
| Anyád észveszejtő csöcsét, tejmelegű tőgyét. |
|
|