Ha vágyaimra vagy kíváncsi, tudd meg, neked,
izzó szerelmednek, befogadó végzetes ölednek,
szívó csókjaidnak, szorító combjaidnak, mély,
nedveim nyelő torkodnak, hörgő jajongásodnak,
véges gyönyöreid végtelenjeinek, lágy, kemény,
apró mellednek, simogatásomtól málnává meredő
bimbóidnak, neked, neked, neked köszönhetem,
mert erdőtüzet lobbantottál bennem és mikor
veled égbe robbanok, száz nőt kívánok, vágyom
húgodra, teljes, szűzi testére, tiednél dúsabb
mellére, öleléstől torzuló arcára, sikolyára,
s arra, hogy lásd, jó vagyok neki, hogy akar és
szereti, ha belényomulok, és vágyom barátnődre is,
és benne rád, s a szőke barnaszeműre, őt verném, úgy
szeretném, de mindenkinél jobban vágyom anyád dús,
befogadó méhére, ahonnan téged nekem világra hozott.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]