|
Édesem lassan, lassan, ne siessünk, megáll az |
| óra ketyegése, nem is hallunk mást, csak körül a |
| csendet. Szelíden simogattam öled háromszögű |
| bozótját, gyengéd ujjaimmal lüktetőn nyitom szét |
| nagyajkadat, aztán a kicsi nedveset, megkeresem |
| lüktető, kibúvó csiklódat, érzem, nyílik öled |
| piros kapuja, előbb nyelvemmel hatolok beléd, |
| aztán megránduló combjaid köze nyomulok, de |
| lassan, lassan, hosszú szerpentinen kívánok |
| veled együtt feljutni a hegyre, a fényes ég alá, |
| nem vágtató perceket, órákat szeretnék tölteni |
| benned, ernyedten érezni lágyan szorongató öled, |
| hunyt szemmel nézni arcod, hunyt szemed, inni |
| szomjasan fahéjízű nyálad, szívni kimeredő, barna |
| mellbimbódat, bárcsak megállna az idő, az óra |
| ketyegése. Édesem, lassan, lassan, ne siessünk. |
|
|