|
Simogattam öled japán kertecskéjét, |
| szeretlek, súgtam, s te hirtelen eltoltál |
| magadtól, felültél, feszülő melledet |
| messze húztad. Hazudsz, mondtad, hazudozó, |
| légy legalább egyszer őszinte és valld be, |
| becsaptál, hozzám írt verseid hazudtak. |
| Nem akartál semmi mást, csak megszerezni, |
| megenni ártatlan testem, hazug, hazug |
| minden szavad. Szemed szikrákat szórt, |
| haragtól remegett hangod, megborzongott |
| tested, elhúzódtál ölelésem elől. |
| Sírni kezdtél. Ettől lángba robbant agyam, |
| testem megmerevült, ütni támadt kedvem, |
| de kezed ölembe tévedt. Megmarkoltál, |
| néztél csodálkozva, s látom, kívánsz, mondtad, |
| hát mégsem hazudtál, hát igazán szeretsz? |
|
|