|
Ne, ne, súgtad, hangod remegett, lágy, |
| drága ajkad reszketett, szétnyílt lassan |
| és sóhajjá lett szava, hívón tiltakozó jel, |
| míg csókoltam nyakad, arcod, lehunyt szemed, |
| kagylós szép füled, simogattam leomló, puha |
| fürtjeid s elindult hozzám ölelt testeden, |
| válladon, végig gerinceden kezem, hogy |
| karcsú, meleg derekadról engedelmesen |
| meg-megvonagló csípődre leljen, így |
| találtam végre éhes számmal szádra, csapkodó |
| nyelvedre, szívtam jóízű nyálad és te |
| is szívtad az enyémet, karod forrón ölelte |
| vállam, nyakam, tested mindent elfelejtett |
| már, ellenállása megtört, megadta magát mert |
| minden sejtjével, minden idegével szeretni |
| akart és némán kiáltotta: igen, igen, igen. |
|
|