|
Szalmaszálam vagy, nyúlnék, kapaszkodnék |
| beléd, ne engedj önnön mélyeimbe vesznem, |
| segíts, nyújtsd felém egész magadat, ifjú, |
| szép tested, űzd messze lelkem bujkáló, |
| titkos félelmét, a minden percben támadó |
| árnyat, a pusztulás könyörtelenül közelgő |
| rémét, nélküled nem tudok szabadulni tőle, |
| hallom, vonít bennem, nyúlkál szerveim |
| után, homályosítja elmém, emlékeim kitörli |
| s visszakergetne gyermekkoromba, gyere hát, |
| ments meg, ments meg magamtól, ölelj át, |
| szoríts, engedd édes ajkad inni, csókolni, |
| add nekem tiszta, ártatlan lelked is, ne |
| félj tőlem, legyél menedékem, hadd fussak |
| el magamtól, feledtesd félelmeimet, kérlek, |
| engedj kapaszkodnom beléd, halni jó öledbe. |
|
|