Hátulról bújtam beléd, sikongó öled
szorított, robbantam egyszer, kétszer,
nem engedtél ki nedves mélyedből, így
szunnyadtunk el benned, átöleltem
verítékező tested, csókoltam, nyaltam
hátadat, nyakad s már álmodtam is, keskeny
csónakban ültünk végtelen vizen, vidám
delfinek ugráltak körülöttünk s azt mondtad,
minden delfin én vagyok, aztán egy dombról
néztünk virágos völgyet, én lehajoltam és
megsimogattam, aztán asztalnál ültem
egyedül, előttem tál, te feküdtél benne
csupaszon, én meg kést, villát emeltem,
erre ébredtem fel és arra, rázkódik
egész tested, sírsz, ki akartam húzódni
belőled, de nem engedtél, véget ért az álom.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]