Beborítanám lágy, hóvirág-fehér, drága
bőrödet százezer gyengéden éhes, reszkető
csókkal, megsimogatnám egész testedet
meleg nyelvemmel, kezdeném homlokoddal
és lassan, arcod szépségein át, eljutnék a
nyakadig, válladig, s végig karodon ujjaid
hegyéig, s vissza, hónodalja édes ízéig,
ujjongva felfedezném melledet, számba
fognám, nyalnám, szorítanám kimerevedő,
örömre vágyó, szép bimbóidat, tested két
csillagát, s egyre hevesebb, szomjazó
szájjal megtalálnám hasad, köldököd és
rejtőzködő combjaid közét, és megnyíló
pompás, illatos ajkad, falnám piros húsod,
elveszítve már egész eszemet ennélek és
innálak és beléd halnák örökkön örökké.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]