Nézem asztalodra halmozott tárgyaid
értelmes, jó rendjét: jegyzetek, cédulák,
dobozban kartonok, színes, aláhúzó
filctollak, órarend, naptáron pirossal
megjelölt napjaink, ölelkező, veszett,
torkos éjszakáink, s hogy hányszor sikerült
nagy keresztjelekkel beróva s másféle
ismeretlen ábrák, vizsgák jelzései,
havi vérzéseid, nézem az egészet
s mint épülő város terve bontakozik
ki a képből jövőd, előre megrajzolt
pályád, doktorátus, egyetem, tanárság,
idegen ösztöndíj, szerkesztés, könyvírás,
gyönyörű kártyavár. Édesem, hol leszek?
Eljössz-e halottak napján megköszönni,
hogy én voltam, aki asszonnyá tettelek?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]