|
Futnak, szaladnak, rohannak, elmúlik tíz év, |
| húsz év, harminc, rég por leszek már, pulvis |
| et umbra, ülsz majd egyedül, árnyék villan a |
| falon, elhomályosul könnyedtől szemed, fájdalom |
| villan válladba, tükör mutatja karod, lelked |
| mély homályában hirtelen apró fény csillan, |
| nevem emléke, tétován az arcom, ámuló, tested |
| simogató, esztelenül vágyakozó szám, sóhajom, |
| kérlelésem: légy enyém, hisz minden elrepül, |
| és értelmetlen a tartózkodásod, így bukkan fel |
| benned a múlt, s nem emlékszel, hogy enyém |
| lettél-e, és talán össze is keversz másokkal, |
| volt szeretőkkel, de hallod hangomat, tétován |
| összeálló szavaim, vagy csupán egyetlen egyet, |
| sóhajba fulladót, könyörgéssel kevertet, azt |
| az egyet, mit innen üzenek: szeretlek. |
|
|