|
Száz nőt szerettem, hajtottam őket, mint éhes |
| farkas a bárányokat, haraptam édes testüket, |
| ittam fűszeres ízű nyálukat, faltam puha, drága, |
| megadó testüket, mellüket, combjukat, fogaim |
| nyomát ott hagytam csípőjükön, nyakukon, nem |
| futhattak el, nem is futottak, adták magukat és |
| végül ők ettek engem, magukba szívtak, öleltek, |
| szeretlek, suttogták, nyeltek, csókolták egész |
| mindenem, lelkemen hagyták körmeik nyomát, s így |
| nem tudni, hogy ki kit, miért és hogyan evett, |
| mivel és miért szeretett. Nézlek, érezlek egész |
| lelkemmel és most már tudom, farkasénemet az |
| éhség hajtotta, vakon a női hús utáni vágy, a |
| menekülés egy részeg pillanatba. Utánad nyúlok |
| gyengéden, ámuló, tiszta lélekkel, s tudom, hogy ami |
| nem voltam soha, tudom, most beléd szerelmes vagyok. |
|
|