|
Fogadd el, Kedvesem, nemcsak az Univerzum |
| első három perce marad örök titok, az lesz |
| a miénk is, hiába kutatok, mi volt, ahogyan |
| történt, csak vakító robbanást találok |
| agyam mélyében, bénító sugárzást, néma, |
| hangtalan bámulatot, fénylő látványodat. |
| Becsukott szemmel idézem, lépegetsz felém, |
| mintha táncolnál, karcsú, könnyű tested |
| muzsikál, régen felejtett szavakat súg, |
| tüzes tűket szúr lelkem alvó mélyébe, ébreszt |
| vágyat és csodálatot, dermeszt, süketít, vakít, |
| és nem látok mást, csak bokád, lábadat, |
| térded és feljebb, csípődön megfeszült, |
| rövid szoknyád alatt a csodát, gyönyörű, |
| gömbölyűn karcsú, drága, mámorítóan |
| vonzó, öledbe mutató combjaid varázsát. |
|
|