Szaladtál, nem raktál rendet, az ágyadon |
gyűrt párna őrzi még tested lenyomatát, |
nedves, odavetett kendő éjszakai |
ölelésünk nyomát, ott hever kék, selyem, |
tenyérnyi nadrágod, öled göndör prémjét, |
domború szépségét mutogató reklám, |
s úgy, ahogy magadról lerántottad piros |
kombinéd, ráncokat vet lágyan, oda omlik, |
mintha magad volnál, s hirtelen megtelik |
éhes szemem előtt napsütéstől barnult |
gyönyörű testeddel, már feszíti melled, |
hasad, izmos farod, kilátszik alóla |
édes, szép ágyékod, érzem jó illatát, |
féktelen melegét, nyílását nedveid, |
s már vágytól, emléktől reszketve borítom |
arcomra, s eszemet veszítve csókolom. |
|
|